A Szeretethíd az nem egy program, hanem sokkal több, egy életérzés. Kell, mint egy falat kenyér, ez bebizonyosodott a mai napon. A semmiből alkottunk nagy dolgokat. Reggel 8-kor volt a gyülekező, majd a hivatalos megnyitó, polók, karkötők, feladatok kiosztása, és indulhat a munka. Közben sütemények érkeztek a kínáláshoz. A csoport egy része nekilátott a játéktároló elkészítéséhez, melyhez a terepet már hétközben 2 önkéntes elvégezte. Hárman az óvodai játékokat festették, ketten a fűkaszálás által szépítették a környezetet, a törmelék elszállításánál öten segédkeztek, a száraz fák kivágását három gyakorlott szaki végezte. Közben az asszonyok rotyogtatták a gulyást, a gyerekek pedig a szokásos nyerő-tekerővel szórakoztatták a járókelőket. Itt csokit, bibliát és egyéb keresztény könyveket osztogattak. Délben elfogyasztottuk a finom ebédet, kellett is az energia, mert a java még hátra volt. A pénteki napon egy helyi vállalkozó kisgépével kitolta a felesleges betonkerítést, ami a templomudvar és a templomkert között volt, teljesen feleslegesen. Ezt a betontömeget kellett nagy kalapáccsal szétverni, pótkocsira felrakni, és a paróchia udvarán ledepózni. Az utolsó feladat az élelmiszer csomagok kiszállítása volt, amit a jószívű adakozóknak köszönhetően 10 helyre tudtunk vinni, ami a legmeghatóbb volt, mert látszott, hogy milyen örömöt tudtunk az időseknek szerezni, volt aki azt mondta, hogy ő még semmit nem kapott ebben a faluban. A nap végére alaposan elfáradtunk, de megérte, hiszen mindannyian jó élményekkel tértünk haza, és jövöre akár nagyobb célokat is kitűzhetünk, bár most is kitettünk magunkért, hiszen nagyon sok rétegü munkát sikerült elvégeznünk. A Szeretethíd nem áll meg, a jövő héten még a játéktárolót le kell festeni, valamint az óvodában nagykapu javítás kerül sorra. Áldott a sok kéz, áldott legyen az Úr érte, hogy egyszerre tudtunk egy célért közösen tenni. Köszönjük a Szeretetszolgálatnak, hogy létrehozta a Szeretethídat. Szerintem még a program által hegyeket fogunk megmozgatni. Mindenkinek kellemes pihenést kívánok!

Írta: Szendrey Ferenc