Sajnos a hétvégi viharok, felhőszakadások kissé beárnyékolták az eseményeket Bódvalenkén: a csütörtöki szélvihar itt is sok kárt okozott, a legtöbb tető megsérült, sőt, az éppen elkészült Biztos Kezdet Gyerekház kéményét is ledöntötte az orkán. Mindez azonban semmiség ahhoz képest, amit a szomszédos Tornanádaska elszenvedett – ott egy egész utcát tett tönkre a vihar úgy, hogy sokakat ki is kellett költöztetni a házaikból. Néhányan közülük Bódvalenkén találtak menedéket. Mindannyian nagyon hálásak voltak azért, hogy a Szeretetszolgálat azonnal segítő kezet nyújtott nekik.

A péntek a viharkárok felszámolásával telt: a férfiak házról-házra jártak, hogy pótolják az eltörött cserepeket. Ahol a tetőt nem lehetett azonnal megjavítani – például a Gyerekházon -, ott gondosan lefóliázták a sérült részeket.

Az asszonyok mindeközben a szombati szeretetvendégségre készülődtek: mindenki sütött valami finomságot, hogy megvendégelhessük a falubeli magányos időseket és a gyerekeket – és természetesen a Bódvalenkén tartózkodó tornanádaskaiakat. Azt terveztük, hogy begyújtjuk a projektiroda kertjében álló kemencét is, de ezt az újra és újra nekieredő eső nem tette lehetővé.

Így az asztalokat az istállóból átalakított kis közösségi termünkben terítettük meg: minden asztalra virág is került. Elénekeltünk néhány szép népdalt, majd megemlékeztünk a buchenwaldi roma felkelésről. A gyerekek tágra nyitott szemmel hallgatták a történetet; Malvinka, egy holokauszt-túlélő lánya elmesélte, hogy az ő édesapja hogyan jutott haza. Közben fogyott a sütemény és a kakaó – mire a történet végére értünk, már egy darab sem maradt, viszont sok kis pocak szépen kikerekedett.

A rossz időben az idős bódvalenkeiek közül többen nem tudtak eljönni: nekik kóstolót vittek a gyerekek.