Szinetár Dóra, a művésznő és Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke vállalta a 2015-ös Szeretethíd – Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok fővédnöki tisztségét.

Ezen apropóból ezúttal Szinetár Dórával készítettünk interjút. 

  • Miért vállaltad el a Református Szeretetszolgálat felkérését?
  • Úgy gondolom, hogy ha megkeresnek egy kéréssel, ahol pusztán arról van szó, hogy némi szabadidőmet és az arcomat szeretnék egy ügy mellé állítani, és ezzel segíthetek másokon, akkor természetesen vállalni kell. Emellett az adventi kampányban való együttműködés megrendítően hatott rám, ezért, ha bármilyen lehetőség adódik, ahol segíthetek, akkor megteszem.

  • Mit gondolsz, miért fontos az önkénteskedés?
  • Mindenféle segítségről és önkénteskedésről egy waldorfos szokás jut az eszembe: a Szent Mihály Ünnepkör idején az osztályokba beraknak egy-egy mérleget, aminek az egyik serpenyőjébe egy nagy fekete kő kerül, a „rosszaságok” jelképéül. Az időszak végéig a gyerkőcök azt a feladatot kapják, hogy minden apró jócselekedetükért kérjenek a környezetüktől egy-egy apró fehér kavicsot. Nem nagy dolgokról van szó, akár csak egy segítőkész cipőbefűzésről a kistestvérnek vagy egy szép rajz elkészítéséért a nagymamának, a lényeg, hogy örömet okozzanak vele. Természetesen, mivel a szokás már régi és működik, az Ünnepkör végére a mérleg fehér kavicsos serpenyője átbillenti a nagy fekete követ. Mindenkinek megvannak a maga fekete kövei, kisebbek és nagyobbak, az önkéntesség is lehet egy apró fehér kavics, vagy akár egy hatalmas fehér kő, a lényeg, hogy a mérleg ebbe az irányba dőljön.

  • Önkénteskedtél már korábban?
  • Szervezett formában még nem vettem részt, az én esetemben félreérthető lenne, hogy segíteni szeretnék vagy feltűnést kelteni, de a magam környezetében sokat próbálok segíteni rászorulóknak, és hacsak tudok, eleget teszek olyan megkereséseknek is, ahol a foglalkozásommal okozhatok örömet, bár cserébe „csak” boldog arcokat és sok köszönetet kapok.

  • Milyen feladatokat látsz el szívesen?
  • Ha szükség van rá, bármiben szívesen segítek, mélyen hiszek a fizikai munka csodájában és annak a boldogságában, ha az ember két kezével újít fel például egy kis házat, vagy hoz rendbe egy játszóteret, mégis azt gondolom, a legnagyobb segítséget önkéntesként is mindenki azon a területen tudja nyújtani, amihez a legjobban ért.

  • A Szeretethíd országhatárokon átívelő kezdeményezés. Ez szerinted milyen előnyöket jelent?
  • Minden kezdeményezés csodálatos, ami messzebb mutat a napi valóságunknál, ami megpróbál határokon, nyelveken, kultúrákon és kilométereken átívelve összefogni embereket, és összekötni a rászorulókat azokkal, akik tudnak segíteni. 
    Szabó Dominika