Idén lesz ötéves a Szeretethíd Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok. A református egység részét képező Szeretethíd programot idén május 16-17-én rendezi meg a Magyar Református Szeretetszolgálat. Az elmúlt fél évtized tapasztalatairól és személyes élményeiről a Szeretetszolgálat önkéntes programjainak igazgatója, Vad Lilla mesélt.

  • Magad is sokat önkénteskedtél mielőtt még a Szeretetszolgálathoz kerültél volna mint az önkéntes programok igazgatója. Emlékszel még az első önkéntesen vállalt feladatodra?
  • Nehéz visszaemlékezni, mivel születésem óta járok gyülekezetbe, ahol számtalan alkalom adódik a segítésre, legyen szó arról, hogy az ajtóban köszöntöm az érkezőket vagy osztogatom az istentiszteleti rendtartást. Tulajdonképpen ezek voltak talán az első ilyen jellegű feladataim, nyilván azonban akkoriban nem önkéntes munkának fogtam fel, visszatekintve persze az is szolgálat volt. Későbbiekben, már az egyetemi éveim alatt a Csillagpont református ifjúsági találkozó szervezőinek segítettem önkéntesként gyakorlatilag a rendezvény ötletének megszületésétől.
  • Ma már viszont az önkéntes programok igazgatójaként átkerültél a másik oldalra, szervezed a tavaly például Tiszaújváros lakosságának megfelelő önkéntest megmozgató Szeretethidat. Amikor manapság a karrier és a pénz fontosságát sulykolják belénk, hogy látod, mi motiválja az önkéntes munkára jelentkezőket?
  • Elsődleges motiváció az, hogy ezek az emberek segíteni szeretnének másokon, mert úgy érzik, nekik valamilyen szinten több adatott: legyen szó időről, pénzről, energiáról vagy éppen tudásról. Az, hogy ez a segíteni akarás a hitből táplálkozik-e vagy neveltetése során kapta ezt az értékrendet, az már nyilván változó. Tény azonban, hogy Református Szeretetszolgálat révén sok gyülekezeti tag és hívő fordul hozzánk, hogy segíteni szeretne.

Mindehhez még számos motiváció társulhat, a jó társaság, hogy új embereket ismerhetünk meg, tapasztalatokat szerezhetnek, mely akár a későbbi elhelyezkedésben is segíthet vagy az, hogy beleláthatnak egy szervezet működésébe. Szintén gyakori, hogy nyugdíjasok keresnek meg minket azzal, hogy még aktívnak érzik magukat, tenni szeretnének, hasznosnak érezni magukat.

  • Sokakat meglepett, hogy a tavaly nyári árvíz kapcsán rengetegen megmozdultak, volt, ahol már szinte túl sok is volt az önkéntes. Vagy a szintén múlt évi, márciusi havazáskor az emberek a falvakból kigyalogoltak az utakon veszteglőkhöz és meleg teát, ételt vittek nekik. Terjedőben van az önkéntesség vagy csak katasztrófahelyzetben mozdulunk meg?
  • A katasztrófahelyzet valóban ad valami pluszt, ami arra készteti az embereket, hogy ott legyenek, segítsenek, szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy elmondhassuk, igen, sikerült megfékezni az árvizet. Ugyanakkor növekedést tapasztalok a hétköznapok során végzett, kevésbé látványos önkéntes munka területén is. Egyre több szervezet foglalkozik önkéntesekkel, sok olyan cég is van ma már, mely fontosnak tartja, hogy az alkalmazottak végezzenek valamilyen karitatív tevékenységet.
  • Az ötven órás közösségi szolgálat is elősegíti az önkéntesség terjedését?
  • Bár a diákok számára kötelező programról van szó, bízunk benne, hogy sok fiatalban kialakul a szükség arra, hogy a munkája vagy a tanulás mellett másoknak is segítsen. A miskolci Lévay József Református Gimnáziumban például már évek óta végeznek önkéntes munkát, és boldogan mesélik az ottani tanárok, hogy a már elballagott diákok a későbbiekben is folytatják ezt a szolgálatot.
  • Idén lesz öt éve, hogy létrejött a Szeretethíd, de a Református Szeretetszolgálat már 2006-os megalakulása óta foglalkozik önkéntesekkel. Ez alatt bizonyára számtalan emlékezetes történet született, említenél néhányat, ami kedves a szívednek?
  • Számomra nagyon emlékezetes, amikor fogyatékkal élő és ép emberek fáradoztak egy iskolai kert rendbetételén, mert sokaknak nem nagyon adódik arra lehetőség, hogy a fogyatékos személyekkel jobban megismerkedhessenek, beszélgethessenek. Ugyanakkor nagyon megható azt is látni, amikor egy csoport műsort ad egy idősotthonban, és a nénik meghatódottan törölgetik a könnycseppeket a szemükből.

De vannak egészen különleges esetek is, a programokba például három büntetés-végrehajtási intézmény is be szokott kapcsolódni, a debreceniek például egy református óvoda kertjét tették rendbe, a baracskaiak a kápolnásnyéki zsidó temetőt, míg a budapestiek az intézet környékét.

És persze néha még szerelmek is szövődnek a Szeretethíd során, egy házaspár például egy ilyen alkalommal ismerkedett meg, esküvőjüket is az önkéntes napon tartották.