Az önkéntesség nagykövete, elhivatott a szakmájában és a szabadidő hasznos eltöltésében, azt vallja, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy segítő tevékenységet végezzen, Miklósa Erika világhírű operaénekessel, a Szeretethíd fővédnökével beszélgettünk.

  • Már a felkérés előtt ismertem a Szeretethíd programot, mert az önkéntesség nagyköveteként is elterveztem, hogy részt veszek a rendezvényen, de akkor sajnos időhiány miatt nem sikerült. Nagyon fontos számomra a közösségi élet, a közösségépítés, ezért úgy gondolom, hogy ha időm engedi, mindenképpen részt veszek önkéntes tevékenységekben.
  • Világhírű operaénekesként, külföldi előadások sora között hogyan jut idő önkéntességre?
  • Bár valóban sok felkérést kapok, a külföldi fellépések, előadások előre egy-két évre előre be vannak osztva, tehát időben tudom, hogy mikor, hol lesz dolgom. A szűkös szabadidőbe is be lehet iktatni az önkéntességet. Valahonnan nekem is töltekeznem, táplálkoznom kell. Az önkéntesség terén elég tapasztalt vagyok, tudom, hogy ha részt veszek egy programban, sokkal többet kapok vissza. Olyan ez, mint amikor futásnál endorfin termelődik az ember szervezetében és később erre rendszeresen szüksége van. Mindenkinek meg kellene találnia a magának legjobban megfelelő területet, hiszen szinte végtelen azoknak a lehetőségeknek a tárháza, amikből választhatunk. Az is önkéntes segítségnyújtás, ha bevásárolok a szomszédomnak, futok, közösen sportolok egy látássérülttel… A segítettől egy köszönöm, egy mosoly sokkal többet jelent, mint bármennyi pénzösszeg. Ezt ki kell próbálni, meg kell tapasztalni!
  • Milyen segítségnyújtásra emlékszik vissza legszívesebben?
  • Nagyon megérintett, amikor életemben először futottam látássérülttel. A másik oldalról pedig örömmel töltött el, amikor Erdélyben ételt osztottam, akkor az tetszett nagyon, hogy a segítést szervező fiatalok milyen lelkesen látják el a feladatukat. Önfeláldozók voltak, sok energiát adtak. A legnehezebb napokban, amikor úgy gondolom, hogy kilátástalan a helyzetem, akkor eszembe jut, hogy sok magatehetetlen ember rászorul a segítségre, akár az én segítségemre is. Egy másik ember nélkül nem tudnak sportolni, szerintünk teljes életet élni. Segítő önkéntessel pedig sokkal teljesebb életet élnek, mint mi. Rá kell jönnünk, hogy az életünk sokkal többet ér, mint amit gondolunk róla! Ez segít átértékelni a saját dolgainkat! Nagyon hálás vagyok a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, hogy megbízott 2011-ben azzal a feladattal, hogy az önkéntesség nagykövete legyek.
  • A világot járva találkozott olyan példával, amit jó lenne nálunk is alkalmazni?
  • A Szeretethídban már maga a kifejezés is tetszik, hiszen összekapcsolja az embereket, erről szól a program. Erdélyben is találkoztam Szeretethidasokkal, szerte a Kárpát-medencében jó példát láthatnak a fiatalok a program során. A nyugati úthoz képest még gyerekcipőben járunk, az lenne jó, ha itthon is természetes lenne az önkéntesség. Véleményem szerint elsősorban a szülők és az iskola kell, hogy önkéntességre nevelje a gyerekeket. Ebben legfontosabb a példamutatás! Mivel számtalan önkéntes tevékenység közül választhat az ember, azt javasolnám, hogy mindenki kapcsolódjon be, ha csak egy héten néhány percet tud vállalni, az sem baj, csak próbálja ki, érezzen rá az ízére és biztos vagyok benne, hogy később nem akar nélküle élni.