Megannyi programja, feladata és megbeszélése között nemcsak az interjút, hanem a Szeretethíd fővédnökségét is örömmel vállalta Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, akivel a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában beszélgettünk.

  • Már az első megkereséskor örömmel vállalta a Szeretethíd Kárpát-medencei református önkéntes napok fővédnökségét. Miért gondolja, hogy fontos ez a program?
  • Hét évvel ezelőtt úgy kezdtem a püspöki szolgálatom, hogy tudtam: csapatmunkában, együtt sokkal többre mehetünk. Mivel egy ember nem érthet mindenhez, fontos, hogy összeadjuk amink van. Így sikerült megteremteni az egységes Dunántúlt. A Szeretethíd Kárpát-medencei viszonylatban szemlélteti azt, hogy mennyire fontos az együttmunkálkodás. Egy olyan világban, ahol mindent pénzben, bérben, teljesítményben mérünk, abszolút evangéliumi az önkéntesség szelleme: közös dolgainkért önként áldozunk az időnkből.  A résztvevők számán és az általuk elvégzett munka értékén is túlmutat a kezdeményezés, hiszen példát mutat a társadalom számára abban, hogy az önző, énes, érdekgondolkozástól eltérően az önként, szeretettel végzett munkával valóban tehetünk másokért, egymásért. Gyülekezeten belül is fel kell hívnunk a figyelmet ennek a fontosságára, van még mit tanulnunk, illetve a gyülekezeten belüli önkéntességre is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk. Az egyházközségekben meghirdetett önkéntes alkalmakra sokszor ugyanazok jelentkeznek, azonban a Kárpát-medencei összefogás, a közös megmozdulás mások számára is ösztönző lehet, így ebben is segít a Szeretethíd.
  • Hogyan ösztönözne egy gyülekezeti tagot arra, hogy részt vegyen a Szeretethídon?
  • Tudjuk, hogy mindenki elfoglalt, híján van az időnek. Azonban mindenkinek – aki hívő, keresztyén ember, és a gyülekezet aktív tagja – be kell kalkulálnia, hogy egy évben mennyi időt szán arra, hogy a gyülekezetben önkéntes munkát végez. Fontos megtapasztalni azt is, hogy rám szükség van, én is tudok tenni valamit. Az a pici dolog, amit én teszek, fontos lehet másoknak. Az ember átéli az emberlét teljességét az Isten előtt. Az Istentisztelet mindig emberszeretetben mutatkozik meg. Mivel a Szeretethídnál nincs sem életkori sem más megkötés, ezt valóban megteheti mindenki. Idős és fiatal, egészséges és beteg egyaránt.

A Szeretethíd adni tanít egy egyre inkább önző világban. Látható tettekkel adni tanít, másokra tekinteni tanít, ezért nagyon fontos, ezért krisztusi ez a kezdeményezés.
Kapcsolódjanak be minél többen!

  • Sok területen hasznos lehet a Szeretethíd, akár a gyülekezeti életet, akár a társadalom számára való példamutatást, akár a támogatottakat nézzük. Mik a főbb üzenetei, lehetőségei a Szeretethídnak?
  • Több aspektusa van a Szeretethídnak. Az együtt dolgozás aspektusa: a mi hitünk látható módon, aprópénzre válta megmutatkozik a kétkezi, konkrét munkában. Egyfajta diakónia is. Ahogy Jakab apostol írja: a hit cselekedetek nélkül halott. Tudjuk, hogy ingyen kegyelemből kapjuk az üdvösséget és nem azért teszünk jót, hogy üdvözüljünk, hanem azért teszünk jót, mert üdvözültünk, mert az üdvösség már elvehetetlenül a miénk és arra ösztönöz bennünket, hogy jót tegyünk másokkal. Ez a látható, hétköznapi cselekedetekben is jól kell, hogy megmutatkozzék. MEÖT elnökként azt is meg kell jegyeznem, hogy a közös hitigazságainkat cselekedetekkel is a világ elé kell tárnunk.
    A misszió az egyik legfontosabb aspektusa a Szeretethídnak. El kell érnünk azokat, akiket még nem értünk el. Őket csak praktikus dolgokkal lehet elérni, meg kell ágyazni ahhoz, hogy taníthatóak legyenek. Ennek az indirekt missziónak az eszköze a Szeretethíd is. Még hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi aspektusa van a kezdeményezésnek.
    Remek, hogy a Szeretethíd ki tud lépni a belterjességéből. Olyan arcokat hívnak meg, akikre felfigyelnek, akik miatt szívesebben részt vesznek a programban – ezt külön köszönöm a szervező Magyar Református Szeretetszolgálatnak.

Kőrösi-Gilicze Réka