A vésztői református általános iskola énekkara, citera- és furulyazenekara, több mint 50 fő, május 14-16. között végigjárta a városban található szociális intézményeket. A városi idősek otthonában kezdték a hídépítést, hogy felvidítsák az ott lakókat, majd másnap a Nefelejcs Otthon fogyatékkal élő lakóit látogatták meg, akik mindig nagy örömmel fogadják a gyermekeket és saját készítésű kis ajándékkal viszonozzák a zeneszámok nyújtotta vidám pillanatokat.
Harmadik alkalommal a Református Szeretetotthon lakói felé szolgáltak a zenész fiatalok, ahol jól ismerték és nagy szeretettel fogadták őket. A műsorban népdalok és egyházi, ifjúsági énekek egyaránt voltak, ezzel is híd épült a fiatalok és idősek, egyházi intézménybe járók és más fenntartású otthonban levők, épek és fogyatékkal élők között és bízunk abban, hogy a szolgálatokkal Istenre is mutathattak az ifjak, akitől tehetségüket kapták. A szolgálatból részesedhettek a gyülekezet tagjai is, az iskola egyik negyedikes osztálya a szülőkkel közösen pedig a hagyományos szolgálókörön építhette a hidat.
A Szombathelyi Református Gyülekezet az idén négy programmal vett részt a Szeretethíd Kárpát-medencei református önkéntes napok rendezvényén. A programsorozat egy biblioterápiás foglalkozással indult, a továbbiakban a táplánszentkereszti Idősek Otthonának lakóihoz mentünk el, majd a szombathelyi Gagarin úti Szakosított Szociális Intézetben kerti munkákat végeztünk, s végül, de nem utolsó sorban Rumban az állami gondozott fogyatékos gyerekeket látogattuk meg.
A biblioterápiás foglalkozásnak a rossz idő ellenére is szép számú résztvevője volt. Rozán Eszter terapeuta Renoir naplójával ismertetett meg minket. Renoir gyógyíthatatlan betegségben szenvedett – reumás volt, kerekesszékbe is került, az ecsetet pedig a kezéhez kellett kötöznie, hogy meg tudja tartani -, de megtanulta elfogadni az állapotát, s a betegségén túl a festészet volt élete nagy öröme, az általa szépnek látott világot örökítette meg az utókor számára. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, ha úrrá lesz rajtunk egy súlyos, netán gyógyíthatatlan betegség, képesek vagyunk-e mi magunk is úrrá lenni a betegségen? Tudunk-e többet felmutatni, mint túlélni a hétköznapokat, netán vannak-e terveink a hétköznapokon túlra is, olyan álmaink, amelyeket szívesen megvalósítanánk? A beszélgetés során feltettük egymásnak a kérdést: ha van erőnk legyőzni a nehézségeinket, vajon ez az erő honnan származik, származhat? S mások számára is elérhető-e ez?
Május 17-én délután a táplánszentkereszti Idősek Otthonába látogattunk idősekkel beszélgetni vagy csak meghallgatni őket. Sokukat ritkán látogatják, de van olyan, akit egyáltalán senki. Számukra különösen nagy élmény, ha van látogatójuk, akikkel megoszthatják örömüket, vágyaikat, vagy az életük történetét.
Május 23-án délelőtt a Gagarin úti Szociális Otthon kertjét szépítgettük, közben pedig a minket érdeklődéssel tekintő lakókkal beszélgettünk.
S végül, május 24-én, immár hagyományosan, a rumi állami gondozott fogyatékos gyerekeket látogattuk meg, akik nagy örömmel fogadták az ajándék csokoládékat és a jelenlétünket.
Gombos Katalin beszámolója
Az idei Szeretethídon 69, 5 kg szemetet szedtünk össze a falunkban. Köszönjük az összesen 32 részvevő lelkes munkáját és azt, hogy megmozdulásunkkal arra is felhívták a figyelmet, hogy felelősek vagyunk a nekünk teremtett világért.
A Budapest I. kerületében, a Mészáros utcában lévő Szivárványország fogyatékosok napközijében sok szorgos kéz épített, festett, fűrészelt, kalapált, gyomlált, ültetett, reszelt, dolgozott, hogy a napközi udvara még barátságosabbá váljék! A budai gyülekezet Cédrus, Jáspis, Bárka és Mustármag csoportjaiból jöttek el férfiak, asszonyok, gyerekek, hogy a Szeretethíd itt is megépülhessen! Az egész napos szorgos munkának meg lett az eredménye, az udvar megújult, de az önkéntesek szíve is megtelt közben örömmel!
A budai gyülekezet családi napközisei és a baba-mamakör tagjai együtt szolgáltak a Franklin utcai játszótéren. Volt közös éneklés, játék, magvetés, de a lelkes anyukák a játszótéri homokozó homokját is felásták. Voltak ifjú segítőik is!
A Csopaki Református Általános Iskola tanulói a Magyar Református Szeretetszolgálat által meghirdetett önkéntes napon vettek részt. A diákok az iskola udvarát virágok ültetésével tették barátságosabbá, míg az alsó tagozatosok szemetet gyűjtöttek az iskola környékén és a játszótéren. Reméljük, hogy ezentúl jobban odafigyelnek környezetünk tisztaságára!
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”
(János 1, 3/18.)
A Komáromi Református Keresztyén Egyház és a Komáromi Protestáns Nőegylet 2014. május 16-17-én bekapcsolódott a Szeretethíd Kárpát-medencei Önkéntes Napokba. Az első napon a rossz időjárási viszonyok miatt nem lehetett kint dolgozni, ezért a nőegylet tagjai az elnöknő vezetésével beltéri munkálatokat végeztek, és szeretetvendégséget készítettek a nagykeszi székhelyű „Reménység” otthon 12 lakója részére. A vendégeknek Ft. Fazekas László püspök igehirdetést tartott, bemutatta a templomot, majd felmentek a toronyba, és onnan gyönyörködtek az esős komáromi panorámában. A nőegylet tagjai ebéddel és süteménnyel kedveskedtek a vendégeknek.
A második napon Ft. Fazekas László püspök és Farkas Gáspár gondnok vezetésével a gyülekezet férfi tagjai a kollégium udvarának hátsó részét rendezték, fákat botoltak és füvet nyírtak. A nőtestvérek az udvar elején lévő virágoskertet és sövényeket tették rendbe. A presbiter testvérek és a gyülekezeti tagok másik csoportja a templomudvar hátsó részén munkálkodtak és konténerekbe rakták az összes hulladékot. A református temetőben Cséplő Bálint gondnok és Csiba György presbiter irányításával a nőegyleti tagok a presbiterekkel, és az egyháztagokkal együtt rendbe raktak 20 sírt. Nt. Molnár Árpád püspöki titkár istentiszteletet tartott az Ölelő Karok nevű öregotthonban, ahová elkísérték őt a nőegylet tagjai, akik az istentisztelet után elbeszélgettek az idős testvérekkel és süteménnyel vendégelték meg őket.
A szorgalmas testvérek Isten segítségével hidat építettek a rászorulók és a segítők, a generációk, az egyház és a társadalom között. Közösen jó szolgálatot tettek környezetükért, embertársaikért és a rászoruló idős testvérekért, szeretettel összefogva, egymásra odafigyelve és egymást segítve. A Komáromi Református Keresztyén Egyház 58 tagja kapcsolódott be a segítségnyújtásba. Az együtt végzett munka, amely szeretetből fakadt, a segítők javát is szolgálta, lelki életüket táplálta és gazdagította.
Köszönet a résztvevők áldozatos, hasznos munkájáért, amellyel a közös ügyet szolgálták. Isten áldását kérjük testvéreinkre, akik ezt az áldásos tevékenységet végezték.
Írásomat egy Széchenyi idézettel kívánom befejezni: „Az ember annyit ér, amennyi hasznot hajt az embertársainak, hazájának, s ezáltal az egész emberiségnek.”
Írta: Körtvélyesi Piroska, a Komáromi Protestáns Nőegylet elnöke
Érsekkétyen idén is megrendezték a már hagyománnyá vált Szeretethidat. A kétnapos rendezvényen az Egyházi Alapiskola tanulói, tanárai és a szülők vettek részt.
2014. május 16-án, pénteken a kisebbek papírból készítették a tálcákat, a nagyobbak a meglepetés szívekkel dolgoztak. A szívecskékben a következő ige volt olvasható: „Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1 Jn 3,18) Az igét megjegyezve mindenki a tettek mezejére lépett. Szervezetten csoportokat alkottak és nekikezdtek a sütéshez és a másnapi program megszervezéséhez. Nagyon sok szülő alapanyaggal és kész süteménnyel segítette munkánkat.
Öröm volt nézni az apró kis kezek munkáját, ahogyan önzetlenül kenték a diócskákat, sütötték a linzereket vagy éppen a krémeket készítették. A rossz idő ellenére derűs hangulattal beszélgettünk a szeretetről, az adakozásról, az emberek közti kapcsolatokról. Majd a gyerekek által ismert egyházi énekek hangzottak el. A napot – megköszönve – imával zártuk.
2014. május 17-én, szombaton jött el az a nap, amit mindenki oly nagyon várt. A gyerekek azért, mert tudták, hogy ezen a napon nagyon jót cselekednek. Hasznosan töltik szabadidejüket. Megismerkednek új emberekkel. Beszélgethetnek olyan témákról, amelyekről csak az idős emberek mesélhetnek. ”Szeretethidat” építenek a két különböző generáció között. Az idősek azért várták ezt a napot, mert ezen a napon ismerik meg a falu fiataljait. Itt tudják meg, hogy kinek a gyermeke látogatta meg őket. Ilyenkor mesélnek anyukájukról, apukájukról, az ő gyermekkorukról. Meglepetésünkre az időjárás is kegyes volt hozzánk. Gyönyörű napsütéses délelőttöt töltöttünk együtt.
Kortól függetlenül ezen a napon senki sem volt fáradt vagy éhes, álmos vagy nyűgös. Mindenki előtt egy cél lebegett, hogy mindenkit boldognak lássanak. A gyermekek boldogok voltak, hogy adhatnak, s azt adnak, amit ők egyedül készítettek, amibe beletették szívüket, lelküket. A nagymamák és a nagyapák boldogok voltak, hogy nem feledkeztek meg róluk, fontosak és nélkülözhetetlenek a mi életünkben.
Írta: Molnár Tímea tanítónő, 2 gyermek édesanyja
A Magyar Református Szeretetszolgálat dolgozóinak lelkes csapata május 16-án reggel az eső miatt sajnos nem tudott az eredeti tervéhez hűen a Fővárosi Állat- és Növénykertben önkénteskedni. Hisszük azonban, hogy semmi sincsen véletlenül, és Isten minden helyzetből a legjobbat hozza ki. Csapatunk a közelben lévő Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban talált újabb önkéntes feladatot, ahol az otthon lakóival egy közös áhítaton vettünk részt, majd lehetőség volt egy kis beszélgetésre, közös időtöltésre. Az önkéntesek egy része az étkeztetésben is segített, és olyan lakókat is meglátogattak, akik nem tudtak az áhítaton részt venni, de, ahogyan az ápolók jelezték, nagyon igénylik a beszélgetést.
Ez a néhány óra sokat adott az otthon lakóinak, de az önkénteseknek is. „Jó volt egy kicsit másképp is megismerni a szomszédban lévő intézményt. Jó volt egy kicsit odafigyelni másokra, egy kicsit adni az időnkből, energiánkból. És ami mindig meglep, hogy akármennyit adunk is, mindig mi leszünk többek egy hálás mosollyal, egy érintéssel, amit most is hazavihettünk ezen a Szeretethídon” – mondta a látogatáson résztvevő Győri Judit, a Szeretetszolgálat munkatársa.
Sajnos a hétvégi viharok, felhőszakadások kissé beárnyékolták az eseményeket Bódvalenkén: a csütörtöki szélvihar itt is sok kárt okozott, a legtöbb tető megsérült, sőt, az éppen elkészült Biztos Kezdet Gyerekház kéményét is ledöntötte az orkán. Mindez azonban semmiség ahhoz képest, amit a szomszédos Tornanádaska elszenvedett – ott egy egész utcát tett tönkre a vihar úgy, hogy sokakat ki is kellett költöztetni a házaikból. Néhányan közülük Bódvalenkén találtak menedéket. Mindannyian nagyon hálásak voltak azért, hogy a Szeretetszolgálat azonnal segítő kezet nyújtott nekik.
A péntek a viharkárok felszámolásával telt: a férfiak házról-házra jártak, hogy pótolják az eltörött cserepeket. Ahol a tetőt nem lehetett azonnal megjavítani – például a Gyerekházon -, ott gondosan lefóliázták a sérült részeket.
Az asszonyok mindeközben a szombati szeretetvendégségre készülődtek: mindenki sütött valami finomságot, hogy megvendégelhessük a falubeli magányos időseket és a gyerekeket – és természetesen a Bódvalenkén tartózkodó tornanádaskaiakat. Azt terveztük, hogy begyújtjuk a projektiroda kertjében álló kemencét is, de ezt az újra és újra nekieredő eső nem tette lehetővé.
Így az asztalokat az istállóból átalakított kis közösségi termünkben terítettük meg: minden asztalra virág is került. Elénekeltünk néhány szép népdalt, majd megemlékeztünk a buchenwaldi roma felkelésről. A gyerekek tágra nyitott szemmel hallgatták a történetet; Malvinka, egy holokauszt-túlélő lánya elmesélte, hogy az ő édesapja hogyan jutott haza. Közben fogyott a sütemény és a kakaó – mire a történet végére értünk, már egy darab sem maradt, viszont sok kis pocak szépen kikerekedett.
A rossz időben az idős bódvalenkeiek közül többen nem tudtak eljönni: nekik kóstolót vittek a gyerekek.
Krétát festőecsetre, számítógépet focilabdára, szószéket ásóra cseréltek sokan az elmúlt hétvégén. Ki mihez értett, vagy kit mire tanítottak meg, úgy segített a Szeretethíd Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokon. A Kőbánya-Újhegyi lakótelepen változatos programok várták a lakókat és számos tennivaló az önkénteseket.
Az újhegyi lakótelepen ma több mint húszezer ember él. A közeli Kőbányai Református Egyházközség már a 70-es évek óta álmodott arról, hogy a lakótelepen egy önálló gyülekezet induljon. Apostagi Adorján missziói lelkészt november óta gyülekezetszervezői feladatokkal bízták meg Újhegyen. A fiatal lelkipásztor szerint a Szeretethíd egyike volt azon jó alkalmaknak, amikor a reformátusok sokféleképpen megmutathatták, számít nekik az itt élők sorsa. A Kőbánya-Újhegyi lakótelepen a pestszentimrei, az újpest-belsővárosi és a kőbányai református gyülekezet tagjai, valamint a Szabad Szombat programokon résztvevő fiatalok végeztek önkéntesmunkát az elmúlt szombaton.
Forrás: Parókia Portál
Maran Atha! – namíbiai keresztyén kórus látogatásaA Szilágyi Dezső téri gyülekezetben még vasárnap is épült a Szeretethíd, de ekkor már a kontinensek között: A namíbiai Maranatha Singers keresztyén kórust láttuk vendégül.
A messzi Afrikából Európába látogató 35 tagú kórus Budapesten a mi vendégünk volt. A vasárnap délelőtti istentiszteletre érkeztek közénk, ahol két dalt adtak ízelítőül. Illés Dávid kétnyelvű igehirdetése után, mely a 23. zsoltár alapján a Jó Pásztorról tanított bennünket, a nagyteremben közös ebéden majd utána rövid városnézésen vettek részt az önkéntesek segítségével.
Az esti koncertjük igazán fergeteges és magával ragadó volt.
Jó volt látni, hogy milyen sokféle módon lehet az Ő dicsőségét, örömmel hirdetni!
A finom vacsora elköltése után a szálláshelyük a Baár-Madas kollégiumban volt, ahonnan reggeli után indultak tovább! Igazán szép lezárása volt ez az alkalom a Szeretethídnak itt Budán!
Jó volt a tőlünk oly távoli földrészen élő Krisztus-hívőkkel megélni a közösséget, meglátni bennük a testvérünket, és együtt örvendezni, hogy ugyanannak az Atyának a gyermekei lehetünk.
Maranatha: ez arámul egy imádságos formula, a Biblia utolsó szavai közül van, Jézus eljövetelének várása, ezért mondott imádság: „Jövel Uram Jézus!”
Ha azonban tagoljuk: Maran Atha: akkor azt jelenti: „Urunk eljött, jelen van”, és hisszük, ez vasárnap, itt, köztünk valósággá vált, Velünk volt!
Hála legyen Neki érte! A sok-sok segítőnek meg köszönet!
Maran Atha!
Fotó: Luzsicza Fanni
A Kárpátaljai Bátyúban a falu temetőjét tette rendbe és takarította ki egy 35 fős csapat. Az önkéntesek 8 motoros fűkaszával, két láncfűrésszel és egy kis traktorral tették hatékonyabbá a munkavégzést, emellett a község a rendelkezésükre bocsátott egy kukásautót is.
Az idén vettem részt először ilyen programban és nagyon jó érzéssel jöttem haza a szovátai Szent József Gyermekotthonból. A gyerekek nagyon aranyosak, befogadóak, és őszinte közeledéssel vesznek körül. Azt tapasztaltam, hogy ők, akárhányan is legyenek, mind testvérként tekintenek egymásra. De ne gondoljuk azt, hogy úgy viselkednek egymással, mint sok igazi vértestvér, akiknél van irigység és versengés, hanem sokkal több figyelemmel, türelemmel és szeretettel. Olyan természetes, hogy egy ingüket vagy nadrágjukat a másiknak adják, ha már kicsi, vagy éppen még túl nagy számukra, még akkor is, ha épp a kedvencük.
Ennek az egésznek van egy olyan hangulata, ami magával ragadó és igazából nincsenek szavak, amelyek hitelesen ki tudnák fejezni. Ezt meg kell tapasztalni és igazán megéri feláldozni egy-két napot, vagy akár többet is, mert sokkal többet gazdagodunk, mint hinnénk. Lelkileg. És ez nagyon fontos ! :)
Az intézményben sok gyerek van, akik családokba vannak felosztva. Ez azt jelenti, hogy van egy hosszú épület, amelyen több bejárat van. És minden bejárat egy lakás, egy család, egy nevelővel és 9-10 gyerekkel. Egy szobában 2-4 gyerek van. Amikor megérkeztünk a gyerekek a szombati takarítással, rendcsinálással foglalkoztak. A barátnőmet és engem két külön családba osztottak be. Nagyon édesek voltak, csak pislogtak a meglepődöttségtől, hogy ki ez az idegen, de nagyon gyorsan feloldódtak.
Aztán miután megvolt a bemutatkozás, hamar összefogtuk a ruhákat, eltettük a szekrényekbe, kisepertünk, felmostunk, hogy minél hamarabb játszhassunk.
A gyermekotthon udvarán nagyon szép játszópark van és külön focipálya, ahol játszhatnak a gyerekek.
De szigorú szabályok is vannak. Például csak felnőtt jelenlétével vihetik ki az udvarra a társasjátékot. És ami nagyon meglepett, hogy az egyik család gyerekei nem mehetnek be a másik család lakásába. Társasjátékozás közben az udvaron eleredt az eső és kértem, menjünk be valahova fedél alá, hogy el ne ázzunk, de nem mehettünk be a lakásba, mert több család gyerekei játszottak vegyesen. Így hát leültünk a tornácra és folytattuk tovább. :) Majd a kantinba kértem engedélyt a játszásra, mivel az eső egyre jobban esett. De a gyerekek nem zavartatták magukat. Mindegy volt, hogy hol vagyunk és mit csinálunk, csak foglalkozzunk velük.
A végén már ölelgette,k annyira megszerettek. És mi is őket, mert ugyanúgy éreztünk.
Aztán következett az ebéd. Minden család külön asztalnál ült. A gyerekek szaladtak és megterítették az asztalt. Az egyik a tányért hozta, a második kanalat, villát. A harmadik kenyérért ment, a másik az ételért. Amikor mindenki visszaért a helyére közös ima hangzott el. A nevelők kitették az ételt és azt jóízűen elfogyasztották.
Nekünk eddig tartott a kalandunk, de úgy érzem, lesz még ennek folytatása. Köszönöm szépen a lehetőséget!
Biró Andrea és György Viola beszámolója
Bár az idő nem kedvezett a kálnoki önkénteseknek, akkora volt a lelkesedés, hogy végül nem halasztották el a programjukat. Bár fél óra után az eső félbeszakította munájukat, fél órás kényszerszünet után szépen kisütött a nap, s így folytatni tudták a kerítésfestést. A csapat nagyon jó kedvvel dolgozott olyannyira, hogy időközben még mások is csatlakoztak hozzájuk több kevesebb időre.
Az időjárásnak és a csapat lelkesedésének hála, sikerült újrafesteni a református templom előtti kaput és kerítést, a virágültetés azonban sajnos elmaradt. A nap végén a nőszövetség tagjai egy kis sütivel és zsíros kenyérrel is meglepték az önkénteseket, megköszönve az elvégzett munkát.
Kitakar(ítot)tuk! – félszázan az utolsó páncélcsehi református templomáért
Ma több mint ötvenen – kolozsváriak, mezőségiek, kalotaszegiek –, idősek és fiatalok, mintegy félnapi munkával kitakarították a romosan is tetszetős páncélcsehi templom kertjét. A Kolozsvári Református Egyházmegye ezzel csatlakozott a Szeretethíd nevű Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokhoz.
Régóta önkéntesünkként tevékenykedik Vágó László, aki az angol fordítástól az adatkezelésen és pakoláson át az informatikai segítségnyújtásig igen széles területen bizonyította tenni akarását. A Szeretethíd kapcsán ezúttal a szeretethidas pólók szétosztásának informatikai támogatását szervezte meg, ezzel hatalmas segítséget nyújtva. Ahogy egyik főkoordinátorunk megjegyezte, „hát, nélküle nem boldogultam volna, az biztos”. Ezúton is köszönjük áldott munkáját!
A Károli Gáspár Református Egyetem csapata a Budaörsi Állatmenhelyre látogatott el május 16-án, pénteken. A kezdeti rossz idő sem tántorította el a hallgatókat, hatalmas lelkesedéssel és bízva a jó időben érkeztek meg a menhely lakóihoz. Az önkéntes nap keretein belül segítettek a menhely dolgozóinak a macskakifutók kitakarításában, a felajánlásokból származó adományjátékok és -takarók rendszerezésében, de természetesen jutott idő az állatok szórakoztatására is. Mivel az időjárás is kegyes volt a résztvevőkhöz, így nem maradhatott el a várva várt kutyasétáltatás és a macskákkal való játék sem.
Az egyik erdélyi csapat szombaton a marosvécsi Kemény-kastély parkja felét vette az irányt, hogy kitakarítsa azt. Itt található a kastély legutolsó tulajdonosának, Kemény János fejedelemnek és családjának sírja, Varró János irodalomtörténész és műfordító sírja, továbbá Wass Alert végső nyugheje és emlékoszlopa, valamint a Helikon-asztal. A Helikon folyóirat első munkatársi közössége ugyanis itt találkozott először és tartott megbeszélést 1928-ban, ennek és Kuncz Aladár emlékére, Kós Károly tervezésével állítottak az 1930-as évek közepén egy faragott kőasztalt. A kastélyban jelenleg értelmi fogyatékosok intézete van.
A csapat annak érdekében, hogy meglegyen a kellő lendület a munkából, előbb Kemény János „Kakukkfiókák” című könyvéből és Wass Alberttől egy apró részletet olvasott fel, valamint Dzsida Jenő versét is elmondták.
A munkálkodást a sírok tisztításával kezdték, leszedték az elszáradt koszorúkat, leseperték a gallakat, kikapálták a gyomokat. Eközben a fiúk lekaszálták a füvet a sírok és a Helikon-asztal körül, majd összegereblyéztek.
A következő megállóhely a templom hátánál lévő sírok voltak, ezeket szintén kinyomlálták. Végül Varró János sírhelyét tették szebbé, és Varró János életrajzának elmesélésével gazdagították kultúrális tudásukat.
A nap végére a gyülekezeti teremnél szeretetvendégség fogadta a lelkes önkénteseket, akik, mint mondták „egész nap nagyon jókat nevetgéltek és örültek, hogy együtt dolgozhattak”.
A Szeretethídról írták…
Örömmel tölt el, amikor a Szeretethíd napjai következnek. Csöpögősnek tűnik ez az első mondat, de aki ismer, tudja, hogy nem szeretem a szirupot. Tényleg jó érzés költözik belém ilyenkor, szép emlékeket idéz ez a megmozdulás.
Azt az örömöt juttatja eszembe, amelyben a Kárpát-medence és a világ magyar reformátussága részesült öt éve. Végre! – mondtuk akkor. Megtörtént, amire régóta és nagyon vártunk. Olyan azonosságot mondtunk ki, amely természetes, mégis ki kell mondani, hogy holnaptól is ugyanazok lennénk, akik ma vagyunk, még ha közénk költözne is valaki. Akik tegnap még egy asztalnál ültek, akik egyfelé néztek és ugyanarról álmodtak, azok ma is ugyanazok, még ha közénk költözött is valaki.
Olyan volt az az ünnep, mint egy nagy családi megbékélés. Azért kellett megbékélni, mert valaki közénk költözött, és rágalmakat kezdett szórni minden irányba. Ellenségeskedést szított a tegnap még egy asztalnál ülők között. A mi ostobaságunk, hogy hagytuk magunkat. Sok idő telt el, és kezdtük elhinni, amit mások mondtak azokról, akiket mi valóban ismerünk. A bizalmatlanságot ültették el szívünkbe, és kezdtünk hunyorogva egymásra lesni szemünk sarkából mi, akik egyfelé néztünk és egyet álmodtunk tegnap.
Ezért volt boldog az a május 22. Győztünk az ármánykodók fölött. Kihagytuk az életünkből azokat, akik szeretetlenségre akartak tanítani minket. Nem utáljuk őket, mert akkor ők győznének. De félreérthetetlenül kihagyjuk őket, semlegesen tekintünk rájuk, és imádkozunk is értük. Hisz szegények. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm 15,1)
A Szeretethíd így szeretethíd számunkra. A szeretetlenséggel szemben az. A mások által, idegen lélekkel rajtunk ejtett vágások valódi gyógyítása. A legszebb, hogy ráébredtünk: mi ezt megtehetjük. Nincs semmi akadálya annak, hogy a testvéri egyesülést megvalósítsuk. Büszkék voltunk Magyarországra és a magyarországi egyházrészre, hogy együtt mehettünk a szeretet megélésében. Hisz ő a nagyobbik testvér. A kisebbik könnyen kihúzhatja magát, átháríthatja a felelősséget, mondván: a nagyobbnak kell lépnie. Amint tudjuk, nem ez történt. Nem mutogatás és hárítgatás, hanem testvéri ölelés volt. „Ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból.” (1Kor 13,3) A Jézust szeretőknek és követőknek valóban rá kell ébrednünk, hogy ez a lényeg: hagyjuk eluralkodni egész valónkon a szeretet teljességét. Isten ezt megcselekszi. Szeretet van, és megszűnik a mutogatás és bűnbakkeresgélés.
Jézust szeretőkként és követőkként az a legnagyobb próbatételünk, hogy egymással legyünk szeretetben és békességben. Hirdetjük a szeretetet, valljuk, de sokszor nem éljük. A földi, az emberi erőt vesz rajtunk, és győz, ha nem hagyunk teret Isten szeretetének. Igen, még Jézus földi testében, az egyházban sincs ez másként. S ezt tetézi még, hogy nekünk küldetésünk van azok felé, akik még Jézus szeretetén kívül vannak. Őket hogyan nyerjük meg, ha szavaink és tetteink nincsenek összhangban?
Mindezeket látva öröm, hogy 2009. május 22-én Debrecenben szeretethidat építettünk egymáshoz mi, magyar reformátusok a Kárpát-medencében és az egész világon. Azt az örömöt éltük meg, amit Jézus megad, ha őszerinte döntünk. Láttuk, és most is tudjuk, hogy ezerfélék vagyunk. De ne is legyünk mindenben egyformák! Nem baj az, ha vannak különbségek, ezek csak gazdagítanak. Mindez úgy jó, úgy van értelme, ha… Hát igen, ha szeretetben vagyunk egymással.
Ismét egy asztalnál ülünk. Egyfelé nézünk és egyről álmodunk. Egyfelé gondolkodunk és cselekszünk. A Szeretethíd évente megszervezett szeretetmunkáiban ez valósul meg. Együtt cselekszünk megszámlálhatatlan testvérünkkel. Olyan ez kicsit, mint a sákramentumunk, az úrvacsora. Befogadtuk Isten szeretetét – és ezért cselekszünk: odalépek Uram asztalához és elveszem az Élet eledelét és italát. Így egy kicsit sákramentum ez is, hogy mi, akik befogadtuk Isten szeretetét, cselekszünk. Őérte. Megéljük, hogy őérte mozdulunk, és ő mozdít minket. S ahogy az úrvacsora sem rólunk szól elsősorban, úgy ez sem. Hisz egyedül Istené a dicsőség.
Móricz Árpád, bácskossuthfalvi lelkipásztor
Forrás: Reformátusok Lapja
A vértesacsai Reményik Sándor Református Általános Iskola Kazay Endre Német Nemzetiségi Tagintézményének alsósai meglátogatták a falunkért sokat munkálkodó „Mama Klubot”. Szeretetük és köszönetük jeleként kézzel készített ajándékukat is magukkal vitték.
A Vértesacsai Református Missziói Egyházközség tagjai nagyon lelkesen kezdték meg tegnap a Vértesacsai Általános Iskola egy termének festését. Jó hangulatban, szorgalmasan és gyorsan dolgoztak együtt önkénteseink. Hirtelen elhatározástól vezérelve, még a radiátor is lefestetett.Reméljük, hétfőn hetedikeseink örömmel veszik majd birtokba megújult termüket!
A Kárpát-medencei Szeretethíd elnevezésű önkéntes segítségnyújtó akcióba idén Somorjától Királyhelmecig 69 felvidéki csoport kapcsolódik be, ami több mint kétezer önkéntest jelent – tudtuk meg Csiffáry Ildikótól, a Diakóniai Központ munkatársától.
Rácz Jolán, Diakóniai Központ igazgatója a Felvidék.mának arról is beszámolt, hogy az önkéntes programokat egy felvidéki megnyitóval kívánják elindítani. A megnyitót az alistáli református alapiskolában rendezik, ahol felolvassák a Szeretethimnuszt, amit rövid igemagyarázat követ, valamint szó lesz a Szeretethíd jelentőségéről és céljairól, kiemelve, hogy a Kárpát-medencei önkéntes segítségnyújtó akció legfőbb értéke a közösségépítés, a másik felé fordulás.
A Kárpát-medence református közösségeiben 2009-ben szervezték meg először a Szeretethíd elnevezésű önkéntes programot, s azóta évről-évre egyre többen gondolják úgy, hogy lehet tenni, sőt kell tenni önkéntesen közösségeinkért, gyülekezeteinkért, környezetünkért.
A Kárpát-medence több száz gyülekezetében több ezer személy gondolja idén is, hogy abból az erőből, tudásból, tehetségből, amit Istentől, mint teremtőtől kapott, abból mások javára, megsegítésére is fordít és önkéntesen, szabadidőt szánva egy-egy közös ügy előbbre vitelére, tesz valamit.
A Szeretethíd olyan segítségnyújtó akció, mely mindenkit vár, legyen akár korosodó, akár fiatal, egyháztag vagy világi ember, egészséges vagy éppen fogyatékkal élő testvérünk. A szervezők szeretnék, ha a Kárpát-medence minden területén munkálkodnának önkéntes csoportjaink azért, hogy segítsenek a rászorulókon, tegyenek környezetükért, mindeközben pedig érezzék jól magukat. A Magyar Református Szeretetszolgálathoz eddig összesen 14 697 önkéntes jelentkezett be, köztük a 69 felvidéki csoport is. Az alábbiakban pár gyülekezetnél érdeklődtünk, miképpen kapcsolódnak az idei Szeretethíd akciósorozathoz.
Somorja – Tejfalu
Mint azt már korábban közöltük a Somorjai Református Gyülekezet május 17-én a Tejfalusi Alapiskola javára és megsegítésére hirdeti meg a „Szeretet-Híd Somorja 2014” programot, melynek keretén belül felújítják az iskola kerítését – kerítés-csiszolás és festés -, nagy színes betűket és számokat ragasztanak az épület homlokzatára, valamint a folyosó sarokcsempéit újítják fel. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak, mert jót tenni jó!
Komárom, Marcelháza
Csiffáry Ildikó, a Diakóniai Központ koordinációs munkatársa a komáromi programokról elmondta: a komáromi református gyülekezet a nagykeszi reszocializációs központtal együttműködve gyermekjátszótereket, hintákat, mászókákat újít fel.
A Porte Polgári Társulás olyan önkéntes jelentkezőket toborzott, akik gondozott hajléktalanokkal összefogva bozótot irtanak majd a városban, az Eötvös utcai Alapiskolások pedig iskolájuk udvarán takarítanak és ovis társaikkal a belvárosban tesznek majd egy sétát.
Marcelházán a nemzedékek találkozása jegyében szerveződnek a programok – tudtuk meg Rácz Jolán marcelházi lelkésztől. Pénteken, május 16-án délelőtt hittanos diákok tanáraik kíséretében nyugdíjas pedagógusokat látogattak meg, majd felkeresték az ógyallai nyugdíjas otthon lakóit, akiknek ajándékot is vittek. Délután a diákok az elkopott, nehezen olvasható lelkészsírok feliratait javítják ki, végül pedig találkoznak a gyülekezet presbitériumával. Az egyes programokhoz csatlakoznak a marcelházi cserkészek is. (LM)
Zselíz, Sáró és Érsekkéty
Révész Csilla és Révész Tibor lelkészházaspár a Felvidék.ma-nak nyilatkozva elmondta a sárói és zselízi református gyülekezet az idén először kapcsolódik a Szeretethídhoz. A programban 40-45 ember korhatár nélkül és felekezeti hovatartozástól függetlenül vesz részt, azonban mivel ez a környezet szépítésére irányul, tehát kinti tevékenység, függ az időjárástól. Van olyan gyülekezet, amely már júniusra halasztotta, de mindenképp sort kerítenek rá, ha kedvezőek lesznek a föltételek. Elmondták még, hogy az benne a jó, hogy nem csak a ref. egyház vehet részt benne, hanem közösen szervezhetik más civil szervezetekkel, sok helyen a katolikus egyházzal – tudtuk meg a Révész házaspártól. (KÁ)
Érsekkétyi gyermekek időseket látogatnak meg – a Lévai járásból az Érsekkétyi Egyházi Alapiskola és Óvoda ezzel csatlakozik a Szeretethíd 2014 programhoz. A Felvidék.ma kérdésére Bohács Ildikó, az intézmény munkatársa és a programkoordinátora elmondta, harmadik alkalommal csatlakoztak a programhoz.
„Az időseket látogatjuk meg az otthonaikban. Szülők gyerekek és a tanárok közösen készítenek különféle süteményeket. A kis diákjaink képeslapokat is készítenek az időseknek. Mindamellett kis zenés-énekes programmal is készülnek” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak a koordinátor.
Mint megtudtuk, a sütést péntek délutánra tervezték be. Csoportokra osztva tanári és szülői felügyelet mellett szombaton látogatják meg a község idősebb lakóit. „Az idősek nagyon várnak bennünket, a gyerekek pedig nagyon készülnek. Mindenki nagyon örül, a gyermekek is szeretettel vesznek részt a programban” – tette hozzá Bohács Ildikó. (PP)
Rozsnyó
A Rozsnyói Református Egyházközség és Alapiskolája több alkalommal bekapcsolódott már a Szeretethíd programba, hogy a Sajó parti Athén valóban hidakkal legyen összekötve. Buza Zsolt, rozsnyói református lelkipásztor megjegyezte, a hidakat építeni csak szeretettel lehet.
„Pál apostol maga tanít minket arra, hogy ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Sokszor kérdezzük egymástól, mi az, amit egymásért és környezetünkért tehetünk? Mi, akik valóban tudatosítjuk, hogy mi minden érték elveszett és kiveszett társadalmunkból, vegyük észre, hogy nincs nagyobb a szeretetnél. Nincs nagyobb annál, hogy két kezem, két lábam, szívem és lelkem más emberekért tehet. Ma, önzetlen szívvel, nem hivalkodva és nem kérkedve álljunk ki a szeretet mellett. Ne legyünk Senkik, hanem Neves Valakik, akik valamit nagyon szeretnének. Aki só és világosság akar lenni, az „jót, s jól” tegyen.
Mi, ha Isten segít minket, akkor diákjainkkal szemetet szedünk Rozsnyó város különböző pontjain. A gyülekezet pedig megszépíti környezetét, valamint elhunyt lelkészeinek és főgondnokainak sírjait teszi rendbe a városi köztemetőben. Éljen a szeretet bennünk és általunk” – mondta el a Felvidék.ma-nak Buza Zsolt. (BB)
Királyhelmec
Ugyanebben reménykedve szervezik meg és kapcsolódnak a Szeretethíd programba Királyhelmecen is. „Meglátásunk az, hogy a mi városunkban is vannak (talán nem is kevesen), akik egy jó ügyért szívesen áldoznak fel egy szabad napot, s adják közösségünkért tudásukat, erejüket, javaikat.
Korábban már két alkalommal is bekapcsolódtunk helyi fiatalokkal ebbe a programba. Egy évben a helyi idősek otthonába látogattunk el, egy másik évben apróbb festési munkákat, vagyis fizikai munkákat végeztek a fiatalok. Idén mind a kétféle feladatból kijut majd azoknak, akik május 16-án és 17-én kapcsolódnak a Szeretethídhoz Királyhelmecen” – tudtuk meg Molnár István királyhelmeci református lelkésztől.
Az egyik napon megintcsak a helyi idősek otthonába látogatnak el királyhelmeci református fiatalok és szolgálnak az idősek felé. Május 17-én, szombaton azonban fizikai munkavégzésre hívják a helyi református közösség tagjait. Éppen ezekben a napokban egy holland keresztyén építőcsoport is segít a királyhelmeci református gyülekezetnek egykori iskolaépületének rendbetételében, s így helyi „szeretethidasok” is a régi épület felújításánál, belső tereinek rendbetételénél segédkezhetnek.
„A napot, s így a Szeretethíd programot közös étkezéssel, együttléttel szeretnék zárni a királyhelmeciek – mondta el megkeresésünkre Molnár István királyhelmeci református lelkész, aki egyben az önkéntes munka a Szeretethíd szervezője is. (MV)
Az időjárás nem mindenhol volt kegyes a gyülekezetekhez. Több felvidéki településről is azt a hírt jelentették, hogy az esőzések után a szabadtéri programok – iskolaudvar rendbetétele, kerítésfestés, temető-, parktakarítás, szemétszedés – nem valósíthatók meg. De a tervezett program nem marad el egy vagy két héttel elhalasztották.
Forrás: felvidek.ma
Valószínűleg megtaláltuk a 2014. évi Szeretethíd legfiatalabb budai önkéntesét, aki édesanyjának segített a szolgálatokban.
Horváth Mózes Ingrid hetedik gyermekével együtt segített, de nem a csak legkisebb volt velünk, a többiek is önkénteskedtek az édesapával együtt.
Reménységünk, hogy lesz utánpótlás majd az 50. Szeretethídon is!
A szombati napon a budai gyülekezetből több helyszínen önkénteskedők közül az előzetes felmérés alapján mintegy hatvan fő jelezte, hogy a szolgálatok elvégzése után szívesen venne részt egy közös ebéden. A felnőtt konfirmandus csoport tagjai vállalták el ezt a nem könnyű feladatot, de itt is voltak „külsősök” is, akik besegítettek.
A vállat feladatok végeztével a kifáradt, elcsigázott önkéntesek nagy örömmel kanalazták be a finomságokat, amik az asztalra kerültek!
A Szilágyi Dezső téri templom szószéke fölötti hangvető koronadíszét kompresszorral megtisztították, majd alaposan megtörölgették a nem tériszonyos, nem szédülős önkéntesek. Minden elismerésünk a bátorságukért!
A takarító brigád többi tagja a templom belső felújítása után maradt szerelvényektől szabadította meg a templomdéli oldalbejáratát. Mászni nekik nem kellett, csak lépcsőket, de azt sokat!
Szombaton délelőtt teával, szendviccsel, jó minőségű, használt ruhaneművel várták a rászorultakat a budai gyülekezet csütörtöki ifis csoportjának tagjai. Az itteni szolgálat annyira megérintette őket, hogy már közben jelezték, máskor is szívesen vennének részt hasonló feladatokban.
Bár mára búcsúzunk a beszámolókkal, várhatóan számos csoport még a következő napokban küldi a beszámolóit, melyeket folyamatosan megjelenítünk. Emellett számos helyszínről jelezték, hogy ugyan a cudar idő miatt a külső terepre tervezett feladatokat nem tudták elvégezni, ezeket várhatóan a következő egy-két hét folyamán mindenképpen megejtik.
Szintén készülünk több részletesebb beszámolóval is, melyeket a honlapon a következő néhány napban meg is jelenítünk.
Emellett – miután megköszöntük már a koordinátoroknak és a csoportvezetőknek a munkájukat – hálát adunk azért is, hogy Vad Lilla és Győri Judit, a Szeretethíd két fő szervezője szívét-lelkét kitette azért, hogy szép legyen az idei alkalom is.
S persze ne feledkezzünk meg szponzorainkról sem, köszönjük támogatásukat!
És hát jöjjön a legnagyobb csoport, akiknek szeretnénk kifejezni a köszönetünket: több mint 15 000 önkéntesünknek. Úgy véljük, csodálatos érzés egy közös ügyként, Isten nevében ennyi testvérünkkel közösen dolgozni azért, hogy szebbé, jobbá tegyük világunkat!
Áldás, békesség!
20:04 A hetyeni református ifisek először vettek részt a Szeretethíd akcióban, de annál nagyobb lelkesedéssel. Mivel a településre vezető út mellett már nagy mennyiségű szemét halmozódott fel, amivel nem törődött senki, úgy döntöttek, hogy ennek ideje véget vetni. A tíz önkéntes egy jó nagy utánfutó szemetet szedett össze. Miután befejezték a takarítást közös imában kérték Istent, hogy az emberek tudjanak felelősséggel viseltetni a környezetük iránt.
Már 605 db begónia palánta hirdeti az evangéliumot a Szilágyi Dezső téri templom előtti rézsűn. A többi 100 db pedig a gyülekezeti házat és környékét díszíti. A Szeretethíd itt virágból épül, hogy az erre járók is lássák, olvassák, és reméljük meg is tapasztalják, hogy JÓ AZ ÚR !
És a csodálatos időjárásban is megmutatkozott ez, pedig pénteken még sokan kételkedtek, hogy vajon a Szeretethíd szombatján földbe kerülnek-e a pénteken leszállított palánták. De az idő jó volt, volt sok szorgos kéz is, budaiak, de máshonnan érkezők is, akik a sok-sok fáradsággal járó munkát elvégezték.
Hisszük, hogy ez a felirat is Isten dicsőségét zengi, és ezt hirdeti az arra járóknak is.
„Érezzétek és lássátok meg, hogy JÓ AZ ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.”
Zsoltár 34, 9.
Kórházban segítettek19:50 Lelkes önkéntesek kis csapata a főváros II. kerületében lévő ORFI kórházban két emeletet takarított ki Háromszéki Botond kórházlelkész vezetésével. A csapat több gyülekezet önkénteseiből állt össze, a Szeretethídra egyénileg jelentkező budapesti önkéntesek mellett jöttek a pestszentlőrinci Kossuth téri gyülekezetből, Békásmegyerről, Óbudáról és Szilágyi Dezső téri gyülekezet csütörtöki ifis csoportjának egyik fele is ide csatlakozott.
Összesen 16 fő szorgoskodott az ORFI-ban.
Ők a felmosó vödörrel és a takarítóeszközökkel is tudtak Szeretethidat építeni!
19:15 Gyulán egy lelkész házaspár, Baráth János és Baráth Andrea családjával töltöttek az önkéntesek időt a hajléktalanszállón.
19:00 A budai gyülekezet a szombati napot 9 órakor egy közös kezdő áhítattal kezdte. Itt gyülekeztek össze azok, akik szombaton öt külön helyszínen, különféle önkéntes szolgálatokban álltak helyt. örömünkre többen csatlakoztak hozzánk olyanok is, akik egyéni regisztrálók voltak a Szeretethídra. Sebestyén Katalin áhítata után az Úr asztalát körbeállva, egymás kezét megfogva imádkoztunk, majd a csoportkép elkészítése után mindenki ment a szolgálati helyre, amit erre a napra eltervezett. A csoportok szolgálatairól majd külön-külön híradás készül, itt csak felsoroljuk, hogy ki, merre járt:
– Az ORFI-ban Háromszéki Botond kórházlelkész szervezésében 16 fő két emeletet kitakarított.
– A budai gyülekezet csütörtöki ifjúsági csoportja Nagy Zsolt vezetésével tea-szendvics-és ruhaosztást tartott a Széll Kálmán téren a nehéz sorsú emberek számára.
– A vállalkozó szellemű és nem szédülős önkéntesek Balla Gabu szerszámai és Kardos Máté segítségével megtisztították a Szilágyi Dezső téri templom szószéke feletti hatalmas hangvető koronadíszét.
– A budai gyülekezet Forrás, Szupenova ifis csoportjai, kiegészítve néhány egyéni jelentkezővel, Miklós Ábel vezetésével a Szilágyi Dezső téri templom előtt a rézsűre virágokból kiültette, hogy JÓ AZ ÚR !
– A budai gyülekezet felnőtt konfirmációs csoportja ebédet főzött Szabó Attila vezetésével az egész napon át szorgosan munkálkodó önkéntesek számára.
Két csoport a tervezett szabadtéri alkalmát egy héttel elhalasztotta, a Lovas úti óvodába és a Mészáros utcai Szivárványország fogyatékos napközibe tervezett szabadtéri akciókat május 24-én tervezik megtartani.
A Székely József Református Általános Iskola elsős osztályából 9 apróság és szüleik, tanáraik látogatták meg a Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthont. Az intézmény a II. világháborút követően jött létre, ahol árván maradt kisgyermekeket gondoztak, majd miután államilag ezt a lehetőséget elvették az intézménytől, a református egyház úgy döntött, fogyatékos gyermekeket gondozó otthonként tovább üzemelteti. A jelenleg 90 gyermeknek segítő intézmény vezetője, Dr. Szentesi Andrásné előbb az otthon rövid történetével és működésével ismertette meg az önkénteseket, s bizony már ekkor látszódott főként a szülőkön a megdöbbenés, hogy milyen áldozatos munkát végeznek az itt dolgozók. Amikor aztán a kis csapat belépett az első szobába, egyes szemekben ott csillogtak a könnycseppek is. A látogató picik is láthatóan megszeppentek, de így is voltak olyan drágák, és dalokat énekeltek beteg kortársaiknak.
Szép volt látni, ahogy szobáról szobára egyre inkább megbarátkoztak ezek a gyermekek fogyatékkal élő társaikkal, s egyre közvetlenebbek lettek velük, miközben a szülőkből is előtört a szülői ösztön, és meg-megsimogatták ezeket a gyermekeket. Mivel Dr. Szentesi Andrásné a gyermekek sorsáról, helyzetéről is részletesen beszélt, sokkal közelebb érezhettük magunkat hozzájuk.
Miután az önkénteseket körbevezették az épületben, rajtuk volt a sor, mármint ami a vezetést illeti: mivel szép idő kerekedett, a gyermekeket egy kis városi sétára vihették. Vajon kit ne hatna meg, mikor lát egy pici, 7 éves gyermeket, ahogy egy fogyatékkal élő gyermeknek segít, s tolja az utcán? Vagy amikor egy édesanya a Down-kóros kisfiút odatolja a fához, hogy megérinthesse a fa törzsét? S ha látja, hogy miként élvezi egy beteg gyermek, hogy törődnek vele, odafigyelnek rá, énekelnek neki…
A kis kirándulás után az intézmény dolgozói megvendégelték az iskolásokat, majd a szülőkkel bontakozott ki egy nagyon érdekes beszélgetés. A megjelent édesanyák és édesapák egyaránt nagyon szívbemarkolónak élték meg az együtt töltött délelőttöt, s elmondták, nem csak a gyermekek, de számukra is nagyon fontos, hogy ebben részt tudtak venni. Úgy vélik, szegregáció a felnőttek világában van, a gyermekek esetében sokkal könnyebb integrálni a fogyatékkal élő társaikat, elfogadóbbak.
Volt olyan szülő, aki elmesélte, gyermekei éppen néhány hete jöttek úgy haza, hogy csúfolódtak a fogyatékosságon. Ekkor leültek velük megbeszélni, hogy mit is jelent mindez, de az, hogy most itt a valóságban is láthatták, sokat segít abban, hogy megértsék a helyzetet.
„Sok esetben azt láttam a gyerekeken és a szülőkön is, hogy sok olyan dolog miatt panaszkodnak, ami körülveszi őket a mindennapokban, és egy kicsit belesavanyodnak a saját világukba. S gondoltam, hogy ez jó alkalom lesz arra, hogy kirángassam őket ebből a mocsárból, és meglássák azt, hogy mink is van, s talán semmi okunk nincs a panaszra, sokkal inkább a hálára – mondta a programtól Szabó Annamária, az iskola pedagógusa. – Reméljük, hogy ez a felnövő generáció olyan lesz, mely meglátja ezekben a fogyatékkal élő gyermekekben a szeretetet, s egyre kevesebb ilyen otthonra lesz szükség, hogy ezek az apróságok is családokban nevelkedhessenek.”
Ezen a délelőttön mindannyian átélhettük, hogy milyen csodálatos érzés az, amikor Isten rajtunk keresztül munkálkodik az iskolás gyermekekben, a kis otthonban élőkben, a megjelent szülőkben és főként az otthon dolgozóiban, akik nap mint nap fáradhatatlanul dolgoznak, és nap mint nap adják és kapják azt a szeretetet, megélik mindazt, amibe mi csupán pár órára kóstolhattunk bele.
(A ceglédi eseményről rövidesen hosszabb beszámolót is olvashatnak…)
15:10 Több felvidéki településről is azt a hírt kaptuk, hogy mivel a tegnapi eső után még minden vizes, így a szabadtéri programjaikat – iskolaudvar rendbetétele, kerítésfestés, temetőtakarítás, szemétszedés – egy vagy két héttel elhalasztották. A vállalt feladatukat nagyon komolyan veszik. „Tavaly is így jártunk, de nem maradt el a Szeretethíd, később megtartottuk” – mondják. Kívánunk nekik jó időt!
14:59 A ráti önkéntesek a korábbi évekhez hasonlóan ismételten szemétgyűjtési és tereprendezési akcióval szerették volna szebbé tenni községüket, és bozótmentesíteni a temetőt. Az épülő gyülekezeti házuk környezetének megszépítésére is gondoltak.
13:00 A mostoha idő ellenére, idén is megszervezte a Szeretethíd nevet viselő önkéntes napját a Berettyóújfalui Református Egyházközség. A megnyitó a regisztrációt követően a Diószegi Kis István Református Általános Iskola udvarán volt.
A korábbi években szombatra esett a rendezvény, s akkor több felnőtt érkezett. Most viszont a helyi oktatási intézmények képviseltették szép számban magukat. A 163. zsoltár – Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni – eléneklése után Varga Olga, Zsáka és Furta lelkipásztora hirdetett igét, melyben a közösen végzett munkára, annak örömére hívta fel a figyelmet, egyúttal a teherhordás és szeretet átadásának fontosságát hangsúlyozta. A 434. dicséret – Vezess Jézusunk, Véled indulunk – eléneklése után Majláth József lelkipásztor ismertette a nap menetét.
Eszerint a Diószegis felsősök az iskola környékén gyomláltak, ott, valamint a templom és múzeum előtt rózsát ültettek. Szintén a Diószegis diákok egy csoportja a Gróf Tisza István Kórház gyermekosztályán verses-mesés-táncos produkcióval igyekezett felvidítani a beteg gyerekeket és szüleiket. Az állami iskolák tanulói saját intézményeik és a lakótelepek környékét tisztították meg az alkalmi szeméttől. A BIHARITE pár tagja – Nagy Sándor vezetésével – rózsát ültetett a Barcsay-kertben. A felnőtt gyülekezeti tagok pedig lelki szolgálatot végeztek az idősek otthonában.
A jól végzett önkéntes munka után szeretet vendéglátásra került sor a Berettyóújfalui Református Egyházközség gyülekezeti termében.
Forrás: Hajdupress.hu. Fotó és szöveg: Nyírő Gizella
13:20 A Csillaghegyi Református Egyházközségből egy család három generációja segített egyszerre. A Deák család rendszeresen részt vesz a Szeretethídon, most is természetes volt, hogy együtt jönnek Őrbottyánba.
12:59 Az időjárás bizonytalansága miatt csak a lelkes „kemény mag” érkezett Őrbottyánba a Csillaghegyi Református Egyházközségből. A női részleg érkezés után egyből a konyha felé igyekezett. Harminc kg krumplit és öt kg hagymát pucoltak meg, a lelkesedésük tovább tartott, mint a zsák tartalma. Munkájuk befejeztével sétáltak az Őrbottyáni Juhász Zsófia Református Fogyatékosokat Ápoló-Gondozó Otthon lakóival. Eközben a férfiak füvet vágtak, a lapos tetős épületek tetejét takarították és csatornát tisztítottak. A gondozottak is bekapcsolódtak a munkába. A Csillaghegyi Gyülekezet már visszajáró vendég, hiszen a Szeretethíd alkalmával mindig Őrbottyánba látogatnak el.
12:29 Szegeden a Petőfi telepen a templom környékét csinosítják az önkéntesek: udvart rendeznek, kerítést festenek, járdalapokat fektetnek le.
12:21 A tegnapi rossz időjárás miatt Szentesen mára halasztották a legtöbb önkéntes programot – tudtuk meg Vladár Sándor csongrádi koordinátortól. A Kiss Bálint Általános Iskola diákjai kertészkednek, időseket látogatnak, műsort adnak és igés kártyákat osztogatnak. Közben a felnőttek a város tereit csinosítják: rendbe teszik a vasútállomás melletti kerékpártárolót, visszaszedik és újrarakják egy idős néni kéményét, utcákat, tereket csinosítanak, a temetőben pedig a jellegzetes szentesi kopjafák állagát próbálják megóvni.
12:00 Reggel 10-kor kezdődött a program katonazenével és a köszöntésekkel. A gyerekeknek volt arcfestés, kézműveskedés és ingyen gyros mindenkinek.
Majd többen a megnyitó után átmentek a debreceni állami idősek otthonába, ahol énekkel és süteménnyel kedveskedtek. Sajnálhatják, akik nem hallották, amint Zán Fábián Sándor püspök úr, Pál Sándor, a Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke és Balogh Barna, a karitatív szervezet lelkész-igazgatója közösen énekelt. Ők még ezután egy másik idősek otthonában is voltak, és sütit osztanak a gyerekeknek a gyermekklinikán.
08:40 A főváros I. kerületében működő Szivárványország fogyatékosok napközijében zenés-énekes alkalmat tartott a budai gyülekezet Cédrus csoportja. Az alkalmon a gyermekek szülei és a napközi munkatársai is részt vettek.
08:30 A budai gyülekezet 304. számú Kőrösi Csoma Sándor cserkészcsapatának Panda őrse – cserkészhez illően még az esővel is dacolva – elültette a virágokat annak a társasháznak az udvarán, ahol a cserkészotthonuk van. Már nem először, mert az elmúlt évek során, mióta az őrs megalakult, ezt a feladatot mindig örömmel vállaltak el és hajtották végre.
08:19 Dombrádon, Szabolcs Bereg megye kisvárosában is lezajlott az idei Szeretethíd program. Az ifjúság marék, de lélekben egy hadsereget is kitevő tagjai uzsonnát készítettek a helyi Református Általános tanulóinak. Szendvicset készítettek, és tepertős pogácsát sütöttek, amibe a szívüket, lelküket is beletették, így okozva örömet, mosolyt és szeretetet diákoknak és tanároknak egyaránt.
A szombati iskola udvari festést a rossz idő miatt bár elhalasztották, de Isten kegyelmében bízva és reménykedve hamarosan pótolni tudják!
20:54 A Szeretethíd szervezése rengeteg időt igényel a koordinátoroktól, akik már hónapokkal korábban megkezdték a munkát. Ezúton szeretnénk nekik köszönetet mondani áldozatos szolgálatukért. Szintén szeretnénk megköszönni azt az óriási segítséget, amit Balázs László önkéntesünk végzett: ő töltötte fel a honlapon található feladatok jelentős részét.
És álljon itt akkor a koordinátorok névsora: Győrfi Bálint, Dományházi Éva, Csenki Zsuzsa, Ábrahám Angéla, Kozákné Kovács Ildikó, Sulyánné Benkó Katalin, Czeilinger Antal, Sándor Emma, Somogyiné Gyüre Mária, Sisakné Páll Klára, Tenyei Ildikó, Halászi Attiláné, Bátki Dávid, Kalocsai Réka, Bódi Noémi, Gajdos János, Petró József, Tóth Tamás, Bagyinszki Zoltánné Zsóka, Vladár Sándor, Kovács Győri Zsuzsannak, Márian Dorina, Czető Norbert, Fodor-Csipes Anikó, Szilágyi Sándor, Szűcs László, Bélbász Sándorné, Sipos József, Gyéresi Blanka, Fazakas Ferencz Sándor, Móricz Árpád és Csiffáry Ildikó.
S bár kiemelni – szerencsére – túl hosszú lenne mindenkinek a nevét, aki egy csoport vezetőjeként akár több száz embert is koordinálva szintén alaposan kivette a részét a Szeretethídból, köszönjük nekik is áldott munkájukat!
20:49 Zúgtak a fűkaszák péntek reggel a Szentháromság temetőben. A gyulai hajléktalanszálló munkatársai és ellátottjai is részt vállaltak a feladatokból. A szeretetszolgálat jegyében összesen nyolc sír rendbetételére indult a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának egy csoportja nem sokkal arrébb. Megküzdöttek a feladattal az önkormányzat dolgozói is a református újtemetőben. Itt a Közüzem közreműködésével megszépültek az első világháborús sírok.
A Szeretethíd programjai nemcsak a temetők rendbehozataláról szólnak. A Magvető iskola pedagógusai a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában segédkeztek, a Hajnalcsillag óvoda növendékei pedig ugyanitt adtak műsort.
„Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan.” Szent János evangéliumából való a Magyar Református Szeretetszolgálat kezdeményezésének a mottója, melynek legfontosabb üzenete az, hogy szeretetben, békében tegyünk egymásért.
19:40 „Isten kegyelméből éppen abban az időben, amikor a Szeretethíd programunk volt, nem esett az eső” – kezdte beszámolóját Lipták Mónika a martosi Református Egyházi Alapiskola pedagógusa. A 6 és 11 év közötti gyerekek csoportokra osztva látogatták meg az időseket, akiknek nem csak énekeltek, de saját készítésű mézeskaláccsal is meglepték őket. Emellett minden néni és bácsi kapott egy-egy igét is: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” (Mk 9,23)
Az idősek nagyon meghatódtak, látszott rajtuk, hogy mennyire fontos számukra, hogy odafigyeljenek rájuk, mivel ma már kevés helyen adatik meg, hogy több generáció együtt él. Lipták Mónika szerint a gyermekek számára is nagy élményt jelentett ez az alkalom, teljesen feltöltődtek. Az iskola gyermekei egyébként is mindig nagyon várják a szeretethidas programokat: volt már, hogy szemetet szedtek, volt, hogy kerítést festettek. „Nekik is fontos, hogy ne csak beszéljünk a hitről, hanem tegyünk is valamit” – mondta a pedagógus.
Fotó: Sedliak Pál
18:40 A Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola diákjai a közeli Reménysugár Habilitációs Intézet gondozottait látogatták meg. Énekkel, tánccal, vidám műsorral készültek a fogyatékkal élőknek, akik nem csak tapsviharral köszönték meg a fiatalok előadását, de saját készítésű hűtő mágnessel is megajándékozták a hozzájuk látogató szeretethidasokat.
Tuliné Varga Mónika, az intézmény munkatársa arról mesél, hogy a Szeretethíd keretében már harmadik alkalommal látogatnak el diákok a Reménysugárba. Mint mondja, minden évben érezhető, hogy egyre nyitottabbak és közvetlenebbek a gondozottakkal.
16:40 A Szobi utcai hajléktalan lábadozóban ezekben a percekben vágják fel az ellátottak részére készített süteményeket a budai gyülekezet tagjai. Előtte imádkoztak a szolgálatért, amit áhítat és szeretetvendégség követett az intézmény lakóinak bevonásával.
(Erről az eseményről a későbbiekben részletesebb tudósítást is olvashatnak.)
16:38 Híres gyulai személyek és I. világháborús katonák sírjait tették rendbe lelkes önkéntesek Gyulán.
16:04 A Batthyány téri máltai szeretetotthonban épült a Szeretethíd – a budai gyülekezet csütörtöki bibliaórás csoportja, kiegészülve Eszterrel, aki egyéni jelentkező volt a Szeretethídra a Batthyány téri máltai otthonba látogatott el. Bent két csoportra osztódtunk, az egyik csoport az idősek otthonában, a másik a hajléktalan lábadozóban tartott áhítatot, majd a lelki eledel után finom házi készítésű süteményekkel vendégelték meg a bentlakókat!
16:00 A Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola közel 80-100 fővel vett részt a mai napon a Szeretethídon. A nap folyamán megközelítőleg 100 idős embert értek el, beszélgettek velük. Saját készítésű kókuszgolyóval és irodalmi jellegű műsorral ápolták az idősek lelkét-szellemét. Zenés műsorukkal, református énekeikkel, népdalokkal, saját készítésű kézműves ajándékokkal örvendeztették meg az ellátottakat.
Az intézményi ellátásban részesülő idősek mellett olyan néniket és bácsikat is meglátogattak a gyermekek, akik otthonaikban, teljesen egyedül, magányosan élnek. Az idősek könnyes szemekkel köszönték meg a gyermekektől kapott sok szeretetet, törődést. Mint mondták, nagyon várták már őket és nagyon jól eső élmény számukra a fiatalokkal beszélgetni. Nagyon nagy hálát éreznek a szívükben azért a lehetőségért, hogy a Szeretethíd keretein belül ők is esélyt kaptak a közösségi élményre.
15:45 A Mezőtúri Református Kollégium Óvodájának Szivárvány csoportja a Szeretethíd alkalmával a Mezőtúri Református Egyházközség Szendy Pál Idősek Otthonában.
A 97 éves Dr. Dobos István verset mondott a kicsiknek, a vers címe, a Kutya meg a nyúl. A gyermekek verssel és énekkel köszöntötték az időseinket, és közösen játszottak. Időseink süteményt sütöttek és azzal kínálták meg őket, és küldtek még sütit a kiscsoportos ovisoknak is, az otthon dolgozói pedig a középiskolások szeretethidas csoportjának sütöttek süteményt.
15:30 Magvető Református Általános Iskola
A Szeretethíd program keretében a gyulai Magvető Református Általános Iskola kisdiákjai és pedagógusai május 16-án látogatást tettek a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában.
A gyermekek és kísérőik zenével, énekkel és vers szavalatokkal köszöntötték az otthon lakóit, majd a gyermekek által készített apró papírszívekkel is megajándékozták őket – feledhetetlen élményt és örömet okozva az idős embereknek.
15:20 15 órakor érkeztek meg a budai református gyülekezet tagjai a Szivárványország Fogyatékosok Napközijébe. Ezekben a percekben zenés műsorral örvendeztetik meg a gyermekeket, illetve a tavalyi Szeretethíd keretében épített játszótéren élvezik együtt a jó időt.
15:00 Károli Gáspár Református Egyetem népdalköre az Őszikék Idősek Klubjában
A Károli Gáspár Református Egyetem népdalköre az Őszikék Idősek Klubjába látogatott el, és az egyetemisták lelkesedéséről sokat elmond, hogy minden idősre jutott két önkéntes. A 30 fős lánycsapat már csinos megjelenésével tapsvihart váltott ki még mielőtt egy hang is elhagyta volna torkukat.
Az önkéntesek nem csupán gyönyörű népdalokkal és versekkel készültek, de közös éneklésre invitálták az időseket, sőt, még citeraszó is elhangzott. A műsor végén még néhány pajkosabb nótára is sor került, mely igencsak megmosolyogtatta a klubba járókat.
S mivel a szó elszáll, emlékként igés kártyákkal kedveskedtek a lányok az időseknek.
„A tanárnő szervezte le, hogy idejöhetünk, mindenki nagyon szeretett volna jönni, mert nagyon szeretünk énekelni. Jó volt látni az arcokon, hogy ilyen szép délutánt tudtunk szerezni az időseknek” – mondta el Nagy Dóra Karolina.
„Nagyon szépek voltak az énekek, a versek és a lányok. Sok erőt és békét és boldogságot kívánok nekik, hogy még máskor is el tudjanak jönni” – mondta Mónika néni, mire a többiek bólogattak, karácsonykor is szívesen látnák a népdalkört.
(Az eseményről várhatóan péntek késő délután részletesebb, videós tudósítást olvashatnak!)
15:00 CÉDRUS Református Egyesített Szociális Intézmény- Fogyatékosok Nappali Intézete
Az intézmény csapata három csoportra osztva már péntek kora délelőtt sürög-forog. 15 fő az intézmény konyháján készít finom süteményeket. A csapat egy másik része a Bajai Városi Kórház Gyermekosztályán fekvő kis betegeket örvendezteti meg játékos, énekes, zenés programmal. A harmadik, főként fiúkból álló csoport a helyi temető rendbetételét, gazolását végzi jókedvvel, vidáman. A napot imával kezdte a csapat, melyben a szolgálathoz megfelelő időt kértek. Az eső jelenleg szemerkél, de ahogy a tiszteletes úr fogalmazott, ez a feladatok ellátásához való idő, amit értékelnek és hálás szívvel köszönnek.
14.53 A Pesthidegkúti gyülekezet tagjai nagy szeretettel látogatták meg a közelükben lévő Nyugdíjas Pedagógus Otthon lakóit. A gyülekezet lelkipásztora, Kovács Gergely rövid köszöntőt mondott, Isten és ember, valamint emberek között kiépülő hidakról beszélt Lukács 10:25-37 alapján. Majd Juhász Mónika és Soltész Enikő, a gyülekezet zenészei Kodály Epigrammákat adtak elő. Ráadásként Soltész Enikő kislánya énekelt. Majd versek következtek, amit a gyülekezet két pedagógusa adott elő, Nikházy Jánosné és Henter Lászlóné. A műsort követően süteménnyel és beszélgetéssel kínálták az Otthon lakóit.
13:02 Lala bohóc a Heim Pál Gyermekkórházban
Beteg gyerekek számára szervezett zenés, játékos alkalmat Háromszéki Botond kórházlelkész és társai szervezték, akik a Budai Gyülekezetből érkeztek. A Heim Pál Gyermekkórház különböző osztályairól tizenöt beteg gyűlt össze megnézni Lala bohóc műsorát. Tudósítónk szerint a gyerekek között két-három évesek és serdülők is vannak.
14:18 „Bulihelyszín, bulihangulat” – tudósítónk átért a Szeretethíd budapesti megnyitójára, melyet a nagy szél és az esőfelhők miatt nem az Erzsébet téren, hanem a tér földalatti szórakozóhelyén, az Akváriumban tartanak. „Az újpesti református fiatalokból alakult Szövetség zenekar húzza a talpalávalót. Kicsit más a rigmus, mint egy átlagos itteni buliban” – tudtuk meg a helyszínről.
„Mindazt, amit teszünk, azt Isten iránti hálából és egymás iránti szeretetből tegyük!” – zárta köszöntőjét Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök. A Szeretethíd egyik idei fővédnöke a budapesti központi megnyitón beszélt. (A vele készült korábbi interjút itt olvashatják.) Csomós Miklós főpolgármester-helyettes beszédében emlékeztetett arra, hogy mostanra az oktatási program része lett az önkéntesség.
Ondreász Celeszta, a Baár-Madas Református Gimnázium tanulója énekel. „Aki nem látja, hallja most, ne sajnálja, mert a hangja alapján valószínűleg úgyis fogja még hallani a valamelyik tehetségkutató műsorban” – lelkesedik tudósítónk. De elmaradhatatlan szereplőként itt van Bődi Lui, a 2010-es kampányfilm egyik sztárja. A Szeretethídon sokszor a rászorulókból lesznek az önkéntes segítők, fogyatékkal élő fiatalok is bekapcsolódnak a programba.
„Nemcsak műsor volt, segítenek is” – a megnyitó végén a résztvevők elindulnak az Erzsébet teret szépíteni.
Forrás: Reformatus.hu
13:02 Beteg gyerekek számára szervezett zenés, játékos alkalmat Háromszéki Botond kórházlelkész és társai szervezték, akik a Budai Gyülekezetből érkeztek. A Heim Pál Gyermekkórház különböző osztályairól tizenöt beteg gyűlt össze megnézni Lala bohóc műsorát. Tudósítónk szerint a gyerekek között két-három évesek és serdülők is vannak.
12.45 Éppen ezekben a percekben érkezett meg az Európa Rádió a szászfai parókia udvarára, ahol már üstben rotyog a finom leves, amit az önkéntesek főznek az idősek számára. A főétel mellé természetesen készült sütemény, tea és kávé is. Fiatalok és idősek beszélgetnek egymással, nagyon jó a hangulat. „Örömmel vagyunk együtt” – ezekkel a szavakkal összegezte a tiszteletes asszony az alkalmat.
Míg a szászfai önkéntesek a parókiát és környékét csinosítják, addig Homrogdon harmin fős csapat takarítja a görög-katolikus templomot és környékét.
11:00 Budapesti Fegyház és Börtön helyiségének meszelése, takarítása
A Budapesti Fegyház és Börtönben a délelőtti órákban 7 önkéntes végzett munkát: az egyik helyiséget meszelték ki, tették rendbe. Mindez előkészülete a május 27-i Kálvin versenynek, melynek döntőjét 80 résztvevővel éppen itt tartják majd.
Miközben kívül a rideg falak fogadják az embert, és szabad emberként is nyomasztja a szürkeség és a szögesdrótok látványa, a zárt ajtók, a helyiségbe érve már egy egész más hangulatba kerül az ember látva a szorgosan és örömmel munkálkodó fogvatartottakat. Öröm ide bejönni, de öröm innen elmenni is, magyarázza L. Molnár István lelkipásztor, és míg utóbbiban nem is kételkedik az ember, ez előzőről sikerült meggyőződni.
„Ez egy sokkal másabb miliő, amikor önkénteskednek, lehet látni a kommunikációjukon, a viselkedésükön – mondja L. Molnár István. – Itt minden parancsszóra történik, ezt a munkát azonban önként vállalják, és az önkéntesség a szabadságnak a jele.”
Az intézményben, mely az egyik legkeményebb letöltőház, jelenleg közel 1500-an vannak, az átlag letöltési idő 7,5-8 év. Közülük 25-en jelentkeztek a Szeretethídra, s 21-en részt is tudnak rajta venni. Most, hogy kisütött a nap is, melyért oly sokan imádkoztunk, a szabadban tervezett takarítási, fűnyírási munkákat is várhatóan el tudják majd végezni.
„Az, hogy önkéntes munkát végezhetnek a Szeretethídon belül, a hitüket is segíti – vallja a lelkipásztor. – Ez egy bizonyítéka annak, hogy azért az ő életükön keresztül is tud munkálkodni Isten.”
(A fogházi Szeretethídról bővebb tudósítást is olvashatnak várhatóan késő délután…)
8:55 Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjai renováltak
A Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjai az Árpád téri templom megszépítésében segédkeznek május 16-án a Magyar Református Szeretetszolgálat Szeretethíd programjának keretében. A templom tornya egy nyertes pályázatnak köszönhetően, 34 millió forintból megújul, azonban a templombelső is renoválásra szorul. A Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség ezen munkálatok elvégzésére további pályázati forrásokra vár, addig is a gyülekezeti tagok és most elítéltek fáradoznak a vizes falak állapotának javításán. Az önkéntes nap keretében a templom belsejében leverik a vakolatot, és kihordják a törmeléket.
Forrás: Civishir.hu
8:30 Budai Református Gyülekezet – A Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium megszépítése
Évek óta nézzük a sok kis alsóst amint a szünetekben a kicsi udvaron játszanak. Ám most az udvarból különleges helyet varázsolunk összefogásból, szeretetből, álomból és persze némi festékből.
Noé bárkája úszik majd a falon, kicsi gyermek tenyérnyomokból fog elkészülni a szivárvány színeiben. Az iskola minden diákja részt vesz a nagy munkában, segítve a református hittanosokat, hitoktatókat és a vágyak valóra váltóját Szekeres Zsuzsit. A festés a május 5-i héten kezdődött a kis diákok nagy örömére. Az iskola azóta lázban ég: minden szünetben azt találgatják a lurkók vajon melyik állat jelenik meg legközelebb a falon. A munkálatokban ők is lelkesen részt vesznek: a szünetekben és a délutánokon mindenki padot csiszol, rajzol, dekorál. A református hittan órák is vízivilág- és mezőfestéssel telnek.
A maga módján az időjárás is hozzájárul az özönvíz történetéhez, ezért a Szeretethíd hetén nem tudjuk befejezni a projektet… Ám a HÍD közöttünk már megépült, eshet bármennyi eső :)
