Kis településünk abban a kivételes helyzetben van, hogy egy éven belül már a 2. Szeretethídon vettünk részt, ugyanis májusban hiába elmaradt az országos program, itt helyben megtartottuk, ráadásul valóban Szeretet-hidat építettünk, illetve újítottunk fel.

Májusban megtörtént az első Szeretethíd nélküli Szeretethidunk, amely most azt a nevet kapta, hogy Bodrogolaszi Önkéntes Nap, amely az egyházak, az önkormányzat és a civil szervezetek, (polgárőrség, horgász egyesület) hatékony összefogásával valósult meg.
4 csapatban dolgoztunk, az első csapat az állomáson kerítést újított fel, a második a faluban szemeteseket és lócákat helyezett el, a női brigád az ebédről gondoskodott, mi az ős-szeretethidasok régi vágyunkat hajtottuk végre, a falut átszelő kis patak gyalogos hídját újítottuk fel, amely stílusos nevet kapott.
Októberben kísértetiesen hasonló lett a mostani helyzet is, de nem tántorított minket el a jó cselekedetektől.
Több csoportban dolgoztunk, így nagyon sok feladatot elvégeztünk, amelyek a következők voltak:
– fűkaszálás az orvosi rendelőnél,
– parókia kerítés, drótkefézés, festés,
– parókia melléképületein ajtócsere,
– 40 zsák falevél elszállítása
– négy darab fa kivágása a templom kertben
– és a nap fénypontja, 10 idős református testvérnek vittünk élelmiszer csomagot, a hittanos gyerekek énekével és gitáros kísérettel fűszerezve.

Írta: Szendrey Ferenc