Érsekkétyen idén is megrendezték a már hagyománnyá vált Szeretethidat. A kétnapos rendezvényen az Egyházi Alapiskola tanulói, tanárai és a szülők vettek részt.

2014. május 16-án, pénteken a kisebbek papírból készítették a tálcákat, a nagyobbak a meglepetés szívekkel dolgoztak. A szívecskékben a következő ige volt olvasható: „Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1 Jn 3,18) Az igét megjegyezve mindenki a tettek mezejére lépett. Szervezetten csoportokat alkottak és nekikezdtek a sütéshez és a másnapi program megszervezéséhez. Nagyon sok szülő alapanyaggal és kész süteménnyel segítette munkánkat.

Öröm volt nézni az apró kis kezek munkáját, ahogyan önzetlenül kenték a diócskákat, sütötték a linzereket vagy éppen a krémeket készítették. A rossz idő ellenére derűs hangulattal beszélgettünk a szeretetről, az adakozásról, az emberek közti kapcsolatokról. Majd a gyerekek által ismert egyházi énekek hangzottak el. A napot – megköszönve – imával zártuk.

2014. május 17-én, szombaton jött el az a nap, amit mindenki oly nagyon várt. A gyerekek azért, mert tudták, hogy ezen a napon nagyon jót cselekednek. Hasznosan töltik szabadidejüket. Megismerkednek új emberekkel. Beszélgethetnek olyan témákról, amelyekről csak az idős emberek mesélhetnek. ”Szeretethidat” építenek a két különböző generáció között. Az idősek azért várták ezt a napot, mert ezen a napon ismerik meg a falu fiataljait. Itt tudják meg, hogy kinek a gyermeke látogatta meg őket. Ilyenkor mesélnek anyukájukról, apukájukról, az ő gyermekkorukról. Meglepetésünkre az időjárás is kegyes volt hozzánk. Gyönyörű napsütéses délelőttöt töltöttünk együtt.ersekkety1

Kortól függetlenül ezen a napon senki sem volt fáradt vagy éhes, álmos vagy nyűgös. Mindenki előtt egy cél lebegett, hogy mindenkit boldognak lássanak. A gyermekek boldogok voltak, hogy adhatnak, s azt adnak, amit ők egyedül készítettek, amibe beletették szívüket, lelküket. A nagymamák és a nagyapák boldogok voltak, hogy nem feledkeztek meg róluk, fontosak és nélkülözhetetlenek a mi életünkben.

Írta: Molnár Tímea tanítónő, 2 gyermek édesanyja