Gyülekezetünk és intézményünk harmadik alkalommal csatlakozott a Szeretethídhoz, hogy megmutassa tudunk összefogni és önzetlenül együtt munkálkodni közösségünk javára. A gyülekezet él és cselekszik. Önmagunkat nem másokhoz méregetjük, hanem azt tesszük, ami Isten dicsőségét és gyülekezetünk javát szolgálja. Feladat van bőven, de hálaadással mondhatjuk, hogy dolgos kéz is volt bőven. Mintegy 40 ember szíve dobbant egyszerre 2016. május 20-án péntek reggel, amikor Isten igéjével kezdődött a munka. Az ősökkel együtt visszhangoztuk: „Orando et laborando” – „Imádkozzál és dolgozzál!” A közös munka négy csoportban zajlott, s mindenki kiválaszthatta, hol és miben tud a leginkább segíteni. Az első helyszínen kerítésfestés, a másodikon virágültetés, a harmadikon a kerti kiülők csiszolása és festése zajlott. A negyedik munkaállomáson pedig üstben főtt a babgulyás, hogy délre meleg étel várja a többieket. A zöldségeket már előző nap délután előkészítették a Nappali Klub tagjai és munkatársai. Ha az ember akar, tud is segíteni. Ennek egy csendes, de annál szebb és hasznosabb példáját adta az az önkéntes, aki ugyan feliratkozott, de egy nem várt egészségügyi probléma miatt nem tudott a szabadban lenni. Mégis eljött. Elhozta a szíve. Körbenézett, s felajánlotta, hogy amíg kint mindenki szorgoskodik, addig ő bent megteríti az asztalt. Ebben tud ő is szolgálni. Milyen megható ez a fajta munkamegosztás. Ebben mindenkinek helye és feladata van. A szorgos kezek alatt égett a munka, miközben jókedv, nevetés és énekszó is hallatszott. Felfigyelt ránk az utca és a város.

2016. május 21-én is pezsgett az élet gyülekezetünkben, hiszen a Belvárosi Esték keretében dr. Tőkéczki László pallérozta az értelmünket. „Reformátusként a katedrán és a közéletben” című előadásában kifejtette, hogyan kell figyelnünk a világ dolgainak menetét. A Szeretethíd két napja felejthetetlen közösségi élményeket és tudást adott mindnyájunknak. A résztvevőkben megerősödött az a meggyőződés, hogy vállaljuk fel református identitásunkat minden körülmény között. Ennek sokat köszönhet magyar népünk és hazánk. Legyünk elődeink méltó követői, hogy utódaink is elmondhassák mindezeket mirólunk.

Írta: Koncz-Vágási Katalin