A Szombathelyi Református Gyülekezet az idén négy programmal vett részt a Szeretethíd Kárpát-medencei református önkéntes napok rendezvényén. A programsorozat egy biblioterápiás foglalkozással indult, a továbbiakban a táplánszentkereszti Idősek Otthonának lakóihoz mentünk el, majd a szombathelyi Gagarin úti Szakosított Szociális Intézetben kerti munkákat végeztünk, s végül, de nem utolsó sorban Rumban az állami gondozott fogyatékos gyerekeket látogattuk meg. A biblioterápiás foglalkozásnak a rossz idő ellenére is szép számú résztvevője volt. Rozán Eszter terapeuta Renoir naplójával ismertetett meg minket. Renoir gyógyíthatatlan betegségben szenvedett – reumás volt, kerekesszékbe is került, az ecsetet pedig a kezéhez kellett kötöznie, hogy meg tudja tartani -, de megtanulta elfogadni az állapotát, s a betegségén túl a festészet volt élete nagy öröme, az általa szépnek látott világot örökítette meg az utókor számára. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, ha úrrá lesz rajtunk egy súlyos, netán gyógyíthatatlan betegség, képesek vagyunk-e mi magunk is úrrá lenni a betegségen? Tudunk-e többet felmutatni, mint túlélni a hétköznapokat, netán vannak-e terveink a hétköznapokon túlra is, olyan álmaink, amelyeket szívesen megvalósítanánk? A beszélgetés során feltettük egymásnak a kérdést: ha van erőnk legyőzni a nehézségeinket, vajon ez az erő honnan származik, származhat? S mások számára is elérhető-e ez? Május 17-én délután a táplánszentkereszti Idősek Otthonába látogattunk idősekkel beszélgetni vagy csak meghallgatni őket. Sokukat ritkán látogatják, de van olyan, akit egyáltalán senki. Számukra különösen nagy élmény, ha van látogatójuk, akikkel megoszthatják örömüket, vágyaikat, vagy az életük történetét. Május 23-án délelőtt a Gagarin úti Szociális Otthon kertjét szépítgettük, közben pedig a minket érdeklődéssel tekintő lakókkal beszélgettünk.S végül, május 24-én, immár hagyományosan, a rumi állami gondozott fogyatékos gyerekeket látogattuk meg, akik nagy örömmel fogadták az ajándék csokoládékat és a jelenlétünket.

Gombos Katalin beszámolója