Sok hidat láttam már életem során, de olyat még nem, amilyen épült 2016. május 20-án a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti Lajos utcai játszóterén. Ez a híd csiszolópapírokból, spaklikból, ecsetekből, festékekből, kesztyűkből állt, amit a lelkes önkénteseink- apukák, anyukák, gyerekek, egy kommunikációs cég alkalmazottjai, a játszótér munkatársai- nem féltek használni.  Az egész délelőtti csiszolás után, jöhetett az újjávarázsolás, hiszen, amint színt kaptak a játékok, azok máris életre keltek a résztvevők kezében. Mindannyian fontosnak tartottuk, hogy a játszótér játékai ne csak folyamatos használatban legyenek, hanem hogy megújuljanak néha napján, s ehhez a legmegfelelőbb alkalom volt ez a nap. Épült a közösség, egy újabb út önmagunk felé, s egy újabb élmény felfedezése. S az, hogy mit vittünk át azon a hídon talán rejtély marad, de egy biztos, mindenki akart adni és hagyni magából egy darabot a munkájával, az odaadásával, az idejével, mosolyával, az egymásra figyelésével. S ha megkérdeznénk a nap résztvevőit, hogy milyen nevet adnának ennek a hídnak, amit egész nap építettek, biztosan mind azt válaszolnák, hogy SZERETETHÍD!

Írta: Vaszil Dóra