2020. október 10-én nyolcadik éve csatlakoztunk lelkes csapatommal a szeretethíd hétvégéhez. Számunkra nagyon fontos, hogy azzal tudjunk szolgálni, jót tenni, amivel Isten megáldott minket. A fiatal önkénteseimmel beszélgetve, kiderült számomra, hogy hiába még csak konformáció előtt állnak, azt a mintát látják a szüleiktől, hogy jónak lenni jó. Nekünk ez „csak” az időnk oda szentelése, de ez a gyülekezetnek nagy segítség. Ezért is esett a választásom, gyülekezetünk lelkipásztorával egyeztetve a Templomkert rendbetételre, és Templom takarításra. Gyönyörű napsütéses időben összeszedtük a diót, a faleveleket összesepertük és zsákokba raktuk, valamint a Templomba pókhálóztunk, padokat, ajtókat fertőtlenítettük, porszívóztunk. Az egyik önkéntesünknek gipszbe volt a keze, de nagyon ügyesen takarított fél kézzel is, és lelkesen kérdezgette, hogy mit tud segíteni. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen emberekkel munkálkodhatok, mint akik mellettem vannak.
Ez a nap is azt bizonyította, hogy a szeretet új erőt ad és legyőzi a félelmet. Talán sosem volt még ennyire fontos az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, szeretet, mint ebben az évben. Isten gazdag áldását kívánom a csapatom életére, szerettei életére. Bízom benne, hogy májusba is meg tudjuk, majd mutatni, hogy a szeretet él.
Ha Isten segít és megtartja életünk, akkor a májusi szeretethídhoz is csatlakozunk, már a feladatot is megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni.