„Ez nagyon jó lesz!”- ez volt az első gondolatom, mikor megtudtam, hogy a szülőfalum, Szilágyballa is idén részt vesz az ifjúság a kárpátmedencei önkéntes napokon. Ezekre az önkéntes napokra május 18-19-én került sor. Sok volt az ötlet, hogy kinek és hol segíthetnénk, és én is, mint ifis szerettem volna nem csak kényszerből vagy köszönetből, hanem szeretetből segíteni.
Elhatároztuk, hogy a gyülekezetünk tehetetlen vagy beteg időseinek segédkezünk a házi munkában, a kultúrotthonunk körül rendet teszünk, illetve szombaton délután az utcán járó-kelő embereket megkínáljuk egy kis süteménnyel, ropogtatni valóval, illetve egy színes igekártyával is meglepjük őket. Ezen kívül szerettünk volna mindenkivel elbeszélgetni, megkérdezni, hogy van, mik történtek vele mostanában. Hálatelt szίvvel mondhatom az ifjúság nevében, hogy hála a mi mennyei Édes Atyánknak, mindez megvalósult. A munka közben jól szórakoztunk, s már maga az a tény, hogy más fiatalokkal töltjük együtt az időt, boldoggá tett. De egy cél lebegett előttünk: minél több embernek tudjunk segíteni. Ahogy a Róm.1,16-ban olvassunk: ”Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát…”,mi sem voltunk bátortalanok és gyávák, hanem megvallottuk hitünket, és megtapasztalhattuk,hogy sokkal több áldást kaphatunk akkor, ha adunk. Hiszen jobb adni, mint kapni.
Emberek vagyunk mind… sokszor makacs és szίvtelen emberek. De ez a két csodás nap megtanίtott minket arra, hogy figyeljünk oda másokra is, ne csak a saját problémánkkal legyünk elfoglalva. Megtanulhattunk SZERETNI. A Bibliában ezt olvassuk:”A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt…”(I.Kor.13,4-5).Mi is ezt próbáltuk gyakorolni. A saját gondjaink elé helyeztük a mások megsegítését, mert tudtuk, ez ISTEN akarata. De mit is jelent segíteni? Azt, hogy megfogunk egy kezet, letörölünk egy könnycseppet, rámosolygunk valakire, felsegítünk egy elesettet,és ami a legfontosabb,beszélünk neki Jézus Krisztusról, az Ő kegyelméről. A Szeretethίd esélyt adott arra, hogy közelebb kerüljünk az emberekhez, jobban átérezzük helyzetüket.
A Szeretethίd által kedvet kaphattunk a szeretet mindennapos gyakorlására, és reméljük jövőre egyre több fiatal csatlakozik az önkéntes csapatunkhoz. Hisszük, Isten áldása van azokon, akik segítenek másokon. Örülünk, hogy példák lehetünk sok fiatal számára. ”Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hίvőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.”I.Tim.4,12 Köszönetet mondok Istennek, hogy én is részese lehettem ennek a „hίdnak”, mely közelebb visz Istenhez és az emberekhez.

Mátis Szidónia, ifjúsági tag