„A szeretettel tartozunk.

A szeretettel adósok vagyunk.

A szeretettel hidakat építünk

A szeretettel Istent dicsérünk.

 

A szeretettel egymás felé kezet nyújtunk

A szeretettel másokat elfogadunk

A szeretettel betöltjük a törvényt

A szeretettel megtörjük az önkényt.

A szeretettel jót teszünk

A szeretettel segítünk

A szeretettel munkálkodunk

A szeretettel Istennek szolgálunk.

 

Szeressünk tehát ma és mindig

Istendicséretünk szálljon az égig!”

(Koncz Zsolt)

 

Ezzel a verssel köszöntötte gyülekezetünk lelkipásztora azokat az egybegyűlteket, akik az előzetes regisztráció alapján részt kívántak venni a hagyományos tavaszi önkéntes napokon. A Szeretethidat ismét a régi „formájában” szervezhettük meg, hiszen a pandémia két éve alatt csak „csökkentett üzemmódban” és az előírt védőintézkedések keretei között lehetett megtartani.

Lelkes csapatunk az igei köszöntő után kisebb csoportokra bomlott, hogy a feladatainkat szép rendben végezhessük el. Né

hányan autóba ültek és a gyülekezetünkben korábban itt szolgált lelkipásztorok sírjait tették rendbe, illetve helyezték el az emlékezés és a tiszteletadás koszorúit.

A többség intézményünk udvarát és épületeit szépítette. Mintegy 150 tő virágpalánta került kiültetésre a balkonládákba, illetve a megújított sziklakertünkbe. Áldott a sok kéz – mondtuk, hiszen hamarabb elkészültünk, mint gondoltuk. Mi. Mert az Isten másként gondolta. Ő úgy alakította, hogy a megmaradt időben egymás felé építsük a szeretet hídjait, hiszen több új arcot is köszönthettünk körünkben, akikkel nagyon jó volt megismerkedni és beszélgetni. Lelkesen támogattuk presbiter testvérünket is a bogrács körül, hogy minhamarabb elkészüljön a finom ebéd. Igazából azonban azt éreztük, hogy itt még kellemesebben tudunk beszélgetni, hiszen a finom illatok és a jó szó, mind-mind közelebb hoztak bennünket egymáshoz.

Senki sem sietett. Ideszántuk az időnket, a szolgálatunkat, s tulajdonképp egész valónkat. Megéltük a munka és a pillanat örömét, hiszen gyönyörködhettünk abban, amit együtt hoztunk létre. Asztalközösséggel zárult a napunk, melyet a meglepetés sütemények koronáztak meg.

Másnap, szombat délelőtt az erős férfiak és ifjak vették kezükbe az irányítást, hiszen az épp egy évvel ezelőtt kipakolt szekrényeket, levéltári és irattári anyagokat pakolták vissza a templom felújított kisebb helyiségeibe. Sokszor megfogtuk már ezt az anyagot, de

most jó reménységgel olyan méltó helyre került minden, ahol hosszú ideig és megfelelő körülmények között őrizhetjük, illetve és adhatjuk át az utókornak, és a következő nemzedékeknek. Köszönjük, hogy úgy szervezték dolgaikat, hogy ez a nap megvalósulhasson! Áldás a jókedvvel végzett szolgálat! Természetesen a közös étkezés és az újabb, meglepetés sütemény sem maradhatott el. Hála legyen mindenért! „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit.” (Zsolt 37,4)

dr. Koncz-Vágási Katalin

lelkipásztor Sarkad-Belváros